Az ötödik résszel lezárult ez a rövid kis történet. Remélem tetszett Réka, próbáltam úgy csinálni, hogy jó legyen. Hirtelen ötlet volt, hogy írok egy történetet neked. Már többször is próbáltam szünetekben és néhány elég unalmas órán, de most végre megszületett az 5+1 részes kis történet. Csak neked, ez a tiéd.
Nagyon fontos személy vagy a számomra. Borzalmasan büszke vagyok rád az ellenére is, hogy sokszor elég negatívan állsz a dolgokhoz és nem bízol magadban. Tudod kell, hogy legyünk jóba vagy rosszba rám mindig számíthatsz, mindig melletted leszek, ahogy lassan már két éve. Leírhatatlan, hogy mennyire fontos vagy és mennyire szeretlek mint a legjobb barátnőm. Vagyis fogadott testvérem.
Örülök, hogy ilyen fantasztikus barátnőm van. Sok mindent köszönök, de leginkább azt, hogy sosem hagytál magamra.
~ Millió Puszi : Zsion♥
Online Látogatók
Ötödik rész
Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igaz barát figyel arra is, amit nem mondasz ki. ~ Szókratész
Boldogan, csalódottan, félig megtörve sétáltam a Sunset felé, kéz a kézben Kyle - al. Zoe és Zack előttünk sétáltak, úgy tűnik, hogy sikerült egymásra találniuk végre. A tömegbe érve utat törtünk magunknak és Matt mellé álltunk. Ma avatják fel a világítótornyot. Mintha a mai nap hangulata nem lenne enélkül is eléggé nyomasztó. A közönségnek nevezett tömeg elcsendesedett, Matt lépett a szabadon hagyott pódiumra egyenesen a mikrofon elé.
- Köszöntöm mindenkit ezen a, hogy is fogalmazzak..zavaros estén! Matt Clifford vagyok és azért állok most emberek száza előtt, hogy végső búcsút vegyek a barátnőmtől, aki ezen a napon egy éve, hogy eltűnt a hullámok között. Egy gyönyörű és értékes lányt veszett el a világ azon a szomorú és szívbemarkoló estén. Mikor nem jött ki a vízből, csak a deszkáját sodorta a partra a víz tudtam, hogy valami történt. Baljós hangulat lett úrrá mindenkit nem sok idő múlva rettentő nagy káosz vette kezdetét. Több tíz vagy akár húsz ember ki a víznek rohadt és keresni kezdte őt, amíg nem érkezett meg a vízi és szárazföldi rendőrség. Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek aki ebben a nehéz időszakomban is mellettem volt. Nem utolsó sorban, köszönök neked mindent édes! - jelnett a jelzőpisztollyal a toronyban lévő embereknek, hogy fel lehet kapcsolni a fényeket. A kör alakú fénysugár közepén egy G betű rajzolódott ki. Gyönyörű volt. Ez egy gyönyörű befejezés Gwendolyn Padalecki számára. Nagyon fáj, hogy most nem lehet velünk.
A megemlékezésnek vége lett, a mai napot Gwendolyn - nak szenteltük. Ez az ő napja.
A pult mögé sétáltam és folytattam azt, amit tegnap este abbahagytam. Kyle nem jött velem, a sok ember között valahogy szétvált az utunk. Utolsó előtti napunk együtt és inkább szórakozik minthogy velem legyen. Nincs baj, mindenki máshogy dolgozza fel a veszteségeket. Ha neki ez egyáltalán jelentett valamit.
- Minden rendben van? - ült fel a pultra Zoe, majd rám szegezte a tekintetét.
- Persze. - adtam rá a legegyszerűbb, mégsem őszinte választ.
- Rose Donovan, mégis ki akarsz átverni? - tette csípőre a kezét. - Úgy ismerlek már mint a tenyerem. Ki vele mi nyomja a szíved?
- Kyle, az, hogy most sincs velem. Alig 48 óránk maradt. Fáj, hogy el fogom veszíteni.
Nem mondott semmit csak intett Phil - nek, aki Lady Gaga - The Edge Of Glory című zenéjét kezdte el mixelgetni. Leugrott a pultról, megölelt majd eltűnt az emberek között.
- Szia! Egy fekete ribizlis vodkát szeretnék, extra jéggel. - halottam a hátam mögül egy ismerős hang csengését. Mikor megfordultam Kyle ült a pult másik végén, felállt besétált hozzám és a nyakamba akasztotta azt a virágfüzért ami én adtam neki.
- Mit csinálsz? - fogtam meg a derekát és mélyen a szemébe néztem.
- Azt hiszem, hogy elbúcsúzom kellő képen. Benyúlt a bárszekrénybe, kivette az a romot amit azon az estén ittunk mikor először találkoztunk. Töltött két kis feles pohárral, majd átnyújtotta. Összeütöttük a poharunkat, majd egyszerre nyeltük le a tömény, folyékony fájdalom csillapítót.
Elkapta a kezem, majd maga után rántott egyenesen a rengeteg emberen át egy üres partszakaszig. Ahhoz a szakaszhoz vitt ahol az első csókunkat tudhatjuk magunk mögött.
Az egész tengerpartnak azt a szakaszát rózsaszirom és mécses borította.
- Ez gyönyörű. - mondtam mikor végre kinyithattam a szemeimet.
- Tartozom egy magyarázattal Rose. Az életem előtted unalmas és hétköznapi volt. Egy olyan személyé váltál néhány pillanat alatt, akiért bármely percben küzdenék! Nélküled egyáltalán nem lesz olyan mint veled. Veled szeretném tölteni minden percem, neked akarom adni a szeretetem. Te töltöd be az életemben a hiányt..a szeretet hiányt. A szívem még mindig és örökké a te szeretetedért kiállt. Megőrjít a tudtad, hogy mikor elmegyek mindenki veled lesz csak én nem. El kell fogadnom, hogy te sosem lehetsz teljesen az enyém. Szeretlek Rose Donovan! - mondta, ezt követően megragadta a derekam, magához húzott és olyan szenvedéllyel csókolt, mint még soha. A csók után a telefonján megkereste a megfelelő zenét, ami James Morris - Broken Strings volt. Átkarolta a derekam, lassúzni kezdtünk. Végig a szemembe nézett, egy percre se máshová. A zene után az utolsó állomás a kocsija volt. A hátsó ülés tele volt párnéval és takaróval, rózsaszirom mindenhol, égők sokasága díszítette az autót. Lassan csókolgatni kezdte a nyakam, majd felültetetett a platóra.
- Akarod? - kérdezte lét csók között.
- Mindennél jobban. - mondtam, majd a felsőjét kezdtem el levenni róla. Ami ezután történt mindenkinek a fantáziájára bízom. A lényeg, hogy megtörtént. Lefeküdtünk, a legszebb lezárás amit el tudnék képzelni. Szerelemből szeretkeztünk és nem csupán vágyból.
* Reggel *
Gyomor görccsel ébredtem. Tudtam, hogy ma reggel fog elmenni. Kiszálltam a kocsiból, már mindenki ott állt és várta, hogy én is felébredjek.
- Jó reggelt! - adott egy csókot Kyle.
- Már akinek jó. - csókoltam vissza. Az utolsó reggeli csókomat kaptam tőle. Megvártunk, hogy mindenki összeszedje, hogy mit ad búcsúajándék ként Kyle - nak.
- Sok sikert kívánunk a továbbiakhoz. Számodra mindig nyitva lesz a Sunset! - nyújtottak át neki egy üveg vodkát Becca - ék. Megölelte őket, bár engem ölelne egyfolytában. Zoe és Zack egy futball labdát adtak és egy szörfdeszkát.
- Köszönöm a csodálatos tíz napot Kyle Ford. Megkaptam a szívem és ezt a rózsát. Örökké élni fog, ahogy én is, mert te tettél halhatatlanná. - nyújtottam át a kiszárított rózsát, majd megcsókoltam és a kocsihoz vezettem.
- Soha nem foglak elfelejteni. Szeretlek Rose! - beszállt a kocsiba az ablakon keresztül adtam neki még egy utolsó csókot. Kilőtt az autóval a partról egyenesen a főútra, majd elhajtott. Azt hiszem, hogy itt a vége.
Zoe - val kézen fogva sétáltunk vissza a Sunset - hez, hogy lenyomjuk az utolsó napot is.
* Este *
Felkapcsoltam a fényeket, beálltam a pult mögé és éreztem, hogy jönnek a monoton napok. Az első vendéget szolgáltam ki éppen mikor megszólalt a telefonom.
- Ne haragudj ezt muszáj lesz felvennem! - álltam egy kicsit félre mikor Kyle nevét fedeztem fel a képernyőm. Jobbra húztam, majd a fülemhez emeltem a mobilom.
- Rose Donovan! Kérek még tíz percet a nyárból! - mondta minek hatására egyszerre nevettem és sírtam.
Elrabolta a szívem, megtanított szeretni és boldognak lenni. Megmutatta, hogy milyen vagyok valójában, hogy ki vagyok valójában. Örömet okozott, menedéket adott és biztonságot. Ezt mind tíz nap alatt tette. Kyle Ford! Én is kérek még tíz percet a nyárból!
Boldogan, csalódottan, félig megtörve sétáltam a Sunset felé, kéz a kézben Kyle - al. Zoe és Zack előttünk sétáltak, úgy tűnik, hogy sikerült egymásra találniuk végre. A tömegbe érve utat törtünk magunknak és Matt mellé álltunk. Ma avatják fel a világítótornyot. Mintha a mai nap hangulata nem lenne enélkül is eléggé nyomasztó. A közönségnek nevezett tömeg elcsendesedett, Matt lépett a szabadon hagyott pódiumra egyenesen a mikrofon elé.
- Köszöntöm mindenkit ezen a, hogy is fogalmazzak..zavaros estén! Matt Clifford vagyok és azért állok most emberek száza előtt, hogy végső búcsút vegyek a barátnőmtől, aki ezen a napon egy éve, hogy eltűnt a hullámok között. Egy gyönyörű és értékes lányt veszett el a világ azon a szomorú és szívbemarkoló estén. Mikor nem jött ki a vízből, csak a deszkáját sodorta a partra a víz tudtam, hogy valami történt. Baljós hangulat lett úrrá mindenkit nem sok idő múlva rettentő nagy káosz vette kezdetét. Több tíz vagy akár húsz ember ki a víznek rohadt és keresni kezdte őt, amíg nem érkezett meg a vízi és szárazföldi rendőrség. Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek aki ebben a nehéz időszakomban is mellettem volt. Nem utolsó sorban, köszönök neked mindent édes! - jelnett a jelzőpisztollyal a toronyban lévő embereknek, hogy fel lehet kapcsolni a fényeket. A kör alakú fénysugár közepén egy G betű rajzolódott ki. Gyönyörű volt. Ez egy gyönyörű befejezés Gwendolyn Padalecki számára. Nagyon fáj, hogy most nem lehet velünk.
A megemlékezésnek vége lett, a mai napot Gwendolyn - nak szenteltük. Ez az ő napja.
A pult mögé sétáltam és folytattam azt, amit tegnap este abbahagytam. Kyle nem jött velem, a sok ember között valahogy szétvált az utunk. Utolsó előtti napunk együtt és inkább szórakozik minthogy velem legyen. Nincs baj, mindenki máshogy dolgozza fel a veszteségeket. Ha neki ez egyáltalán jelentett valamit.
- Minden rendben van? - ült fel a pultra Zoe, majd rám szegezte a tekintetét.
- Persze. - adtam rá a legegyszerűbb, mégsem őszinte választ.
- Rose Donovan, mégis ki akarsz átverni? - tette csípőre a kezét. - Úgy ismerlek már mint a tenyerem. Ki vele mi nyomja a szíved?
- Kyle, az, hogy most sincs velem. Alig 48 óránk maradt. Fáj, hogy el fogom veszíteni.
Nem mondott semmit csak intett Phil - nek, aki Lady Gaga - The Edge Of Glory című zenéjét kezdte el mixelgetni. Leugrott a pultról, megölelt majd eltűnt az emberek között.
- Szia! Egy fekete ribizlis vodkát szeretnék, extra jéggel. - halottam a hátam mögül egy ismerős hang csengését. Mikor megfordultam Kyle ült a pult másik végén, felállt besétált hozzám és a nyakamba akasztotta azt a virágfüzért ami én adtam neki.
- Mit csinálsz? - fogtam meg a derekát és mélyen a szemébe néztem.
- Azt hiszem, hogy elbúcsúzom kellő képen. Benyúlt a bárszekrénybe, kivette az a romot amit azon az estén ittunk mikor először találkoztunk. Töltött két kis feles pohárral, majd átnyújtotta. Összeütöttük a poharunkat, majd egyszerre nyeltük le a tömény, folyékony fájdalom csillapítót.
Elkapta a kezem, majd maga után rántott egyenesen a rengeteg emberen át egy üres partszakaszig. Ahhoz a szakaszhoz vitt ahol az első csókunkat tudhatjuk magunk mögött.
Az egész tengerpartnak azt a szakaszát rózsaszirom és mécses borította.
- Ez gyönyörű. - mondtam mikor végre kinyithattam a szemeimet.
- Tartozom egy magyarázattal Rose. Az életem előtted unalmas és hétköznapi volt. Egy olyan személyé váltál néhány pillanat alatt, akiért bármely percben küzdenék! Nélküled egyáltalán nem lesz olyan mint veled. Veled szeretném tölteni minden percem, neked akarom adni a szeretetem. Te töltöd be az életemben a hiányt..a szeretet hiányt. A szívem még mindig és örökké a te szeretetedért kiállt. Megőrjít a tudtad, hogy mikor elmegyek mindenki veled lesz csak én nem. El kell fogadnom, hogy te sosem lehetsz teljesen az enyém. Szeretlek Rose Donovan! - mondta, ezt követően megragadta a derekam, magához húzott és olyan szenvedéllyel csókolt, mint még soha. A csók után a telefonján megkereste a megfelelő zenét, ami James Morris - Broken Strings volt. Átkarolta a derekam, lassúzni kezdtünk. Végig a szemembe nézett, egy percre se máshová. A zene után az utolsó állomás a kocsija volt. A hátsó ülés tele volt párnéval és takaróval, rózsaszirom mindenhol, égők sokasága díszítette az autót. Lassan csókolgatni kezdte a nyakam, majd felültetetett a platóra.
- Akarod? - kérdezte lét csók között.
- Mindennél jobban. - mondtam, majd a felsőjét kezdtem el levenni róla. Ami ezután történt mindenkinek a fantáziájára bízom. A lényeg, hogy megtörtént. Lefeküdtünk, a legszebb lezárás amit el tudnék képzelni. Szerelemből szeretkeztünk és nem csupán vágyból.
* Reggel *
Gyomor görccsel ébredtem. Tudtam, hogy ma reggel fog elmenni. Kiszálltam a kocsiból, már mindenki ott állt és várta, hogy én is felébredjek.
- Jó reggelt! - adott egy csókot Kyle.
- Már akinek jó. - csókoltam vissza. Az utolsó reggeli csókomat kaptam tőle. Megvártunk, hogy mindenki összeszedje, hogy mit ad búcsúajándék ként Kyle - nak.
- Sok sikert kívánunk a továbbiakhoz. Számodra mindig nyitva lesz a Sunset! - nyújtottak át neki egy üveg vodkát Becca - ék. Megölelte őket, bár engem ölelne egyfolytában. Zoe és Zack egy futball labdát adtak és egy szörfdeszkát.
- Köszönöm a csodálatos tíz napot Kyle Ford. Megkaptam a szívem és ezt a rózsát. Örökké élni fog, ahogy én is, mert te tettél halhatatlanná. - nyújtottam át a kiszárított rózsát, majd megcsókoltam és a kocsihoz vezettem.
- Soha nem foglak elfelejteni. Szeretlek Rose! - beszállt a kocsiba az ablakon keresztül adtam neki még egy utolsó csókot. Kilőtt az autóval a partról egyenesen a főútra, majd elhajtott. Azt hiszem, hogy itt a vége.
Zoe - val kézen fogva sétáltunk vissza a Sunset - hez, hogy lenyomjuk az utolsó napot is.
* Este *
Felkapcsoltam a fényeket, beálltam a pult mögé és éreztem, hogy jönnek a monoton napok. Az első vendéget szolgáltam ki éppen mikor megszólalt a telefonom.
- Ne haragudj ezt muszáj lesz felvennem! - álltam egy kicsit félre mikor Kyle nevét fedeztem fel a képernyőm. Jobbra húztam, majd a fülemhez emeltem a mobilom.
- Rose Donovan! Kérek még tíz percet a nyárból! - mondta minek hatására egyszerre nevettem és sírtam.
Elrabolta a szívem, megtanított szeretni és boldognak lenni. Megmutatta, hogy milyen vagyok valójában, hogy ki vagyok valójában. Örömet okozott, menedéket adott és biztonságot. Ezt mind tíz nap alatt tette. Kyle Ford! Én is kérek még tíz percet a nyárból!
Vége
Negyedik rész
Barát az aki akkor is velünk van, mikor ez egész világ ellenünk fordul.
A küszöböt átlépve ott folytattuk, ahol a legutóbb abbahagytuk. Felsétáltunk a szobámba, majd az ágyra ültünk, nassolni és iszogatni kezdtünk. Már hajnali négy is elmúlt, de pont nem érdekelt, mert végre itt van és csak ez számít. Ő számít és..Kyle, aki el fog menni hamarosan. Túl kevés időt kaptam vele, ez olyan mintha meghalna. Talán sosem látom újra többé, de ha mégis minden más lesz. Legkésőbb is öt év múlva végez Kaliforniában, ott megismerkedik egy nagyszerű lánnyal és így lesz az örökkéből soha meg nem történt. Elhessegetettem a rossz gondolataim és próbáltam a Kanadából hazatért barátnőmre figyelni.
- Első sorban Rose szeretném megköszönni, hogy mindig mellettem vagy és kihagyás után is ugyan ott és ugyan úgy folytatunk mindent mi a történtek előtt. Tudom, hogy hülye voltam Nola - nel kapcsolatban. Félreismertem és nem kellett volna elmenne vele Kanadába. Szerettem őt, úgy istenigazából szerettem mint még soha senkit. Időre volt szükségem, rossz döntéseket hoztam, bántottam azokat akik mindig mellettem voltak és törődtek velem. Ha tudnám mindent elölről kezdenék és máshogy csinálnék nagyon sok mindent. De ez már megtörtént és szeretnék köszönetet mondani, hogy azok után is a legjobb barátnőm maradtál. Fogadott nővérem vagy és a legfontosabb emberek közé tartozol. Nagyon szeretlek! - mondta el egy szuflával az egészet, majd a nyakamba borul és ölelni kezdett. Hiányzott már ez, sosem mondjuk Zoe - val, hogy szeretjük egymást, de mindig éreztetjük a másikkal. Különleges kapcsolat a miénk.
- Én is szeretlek, Zoe! - öleltem vissza.
- Mesélj mi történt amíg nem voltam képben? - bökött oldalba, majd aprókat kuncogott. Belekezdtem a szívszaggató történetbe, miszerint alig száznegyvennégy órám van hátra..azt hiszem életem szerelmével. Átbeszéltünk mindent, elterveztük, hogy holnap a mi partszakaszunkon gyújtunk tábortüzet és elbúcsúztatjuk egy kicsit előbb Kyle - t és meghívjuk Zack - et is, hogy Zoe újra felidézze a vele töltött pillanatokat. Zack és Kyle már régebb óta ismerik egymást a futball csapatnak köszönhetően. Hát nem tudom, hogy én köszönjek - e bármit is a futballnak. Elszakítja tőlem azt az embert aki bearanyozta a napjaimat. Színt hozott az életembe mikor megjelent a pultnál. Megmentett és egyben a mélybe sodort. Mély és szívszorító gondolatmenetemet Zoe szuszogása szakította félbe. Ledőltem az ágyra, majd alig néhány pillanat alatt már az álmaim világában jártam.
* Másnap délután *
Reggel és délelőtt egész végig csak feküdtünk és filmeket néztünk. Tartottunk egy üdv itthon Zoe csajos napot, este ugyanis a műszakom előtt bulizunk egy kicsit. Segít a mai nap Zoe is a melóban és, ha jól értettem Zack gondolatmenetét akkor ő is beugrik és tartja velünk a frontot. Összeszedtünk minden szükséges dolgot, nasit, pia, takaró és még ezer meg egy apróságot.
- Készen állsz, hogy újra találkozz Zack - el? - húztam össze a hátizsákom cipzárját, ami nem a legegyszerűbb feladat volt ugyanis tele volt mindennel.
- Nem vagyok benne biztos, hogy készen állok - e. Mindenféle magyarázat nélkül itt hagytam, ahogy téged is és még sok más embert. Nem vagyok erre büszke, lehet a történtek után látni sem akar majd. Meglát és inkább egyedül issza meg a fél karton sört, minthogy egy légtérben legyen velem. - darálta a szavakat megállás nélkül. Mindig sokat tudott beszélni, látom ez nem változott semmit.
-Nyugodj meg! Még mindig szeret téged, az volt a terve, hogy jövő szemeszterben meglátogat téged. - tettem a kezem a vállára és a szemébe nézve tagolni kezdtem a szavakat, hátha meg tudom nyugtatni.
- Tényleg? - nézett rám kétségbeesetten mint egy árva kiskutya.
- Úgy van ahogy mondom. - öletem meg, majd ajtót nyitottam és betessékeltem a túloldalt álló fiúkat. A találkozás jobban sikerült mint, ahogy azt elsőre gondoltam volna. Zoe nagyon jól kijött Kyle - val, aminek felettébb örültem. Mondjuk nagy jelentősége úgy sincs, hisz már alig pár nap választ el mindent attól amitől egyenesen rettegek. Félek, hogy el fog felejteni és félek attól, hogy én nem leszek képes rá.
- Min gondolkozol? - ült le mellém a kanapéra.
- Rajtad. - feleltem neme egyszerűséggel. Ezen nincs mit szépíteni, minden percben rá gondolok.
- Azon belül? - egy percre sem néztünk a másikra, mind a ketten Zack - et és Zoe - t figyeltük.
- Azon, hogy alig néhány napot töltöttem veled, ami szinte egyenlő a nullával és mégis úgy érzem, hogy az egész életemet leéltem ezalatt a néhány fantasztikus nap alatt.
- Sajnálom. - mondta, majd megfogta a kezem és magához húzott.
Egy szó sem jött ki a torkomon, egy hang sem nemhogy egy szó. Valahol jól leszek, ha ennek vége lesz? Mikor lehetek végre önfeledtül boldog úgy, hogy közben nem kell azon agyalmon, hogy mi lesz akkor, ha minden jónak vége szakad? Miért nem tud kegyesebb lenni velem az élet? Miért kell hónapokat szenvednem néhány nap boldogságért?
A gondolatok összevissza cikáztak a fejemben. Nem engedtem, hogy ezúttal a könnyeim győzzenek. Vettem egy mély levegőt, majd felvettem a minden rendben arcomat. Ebben a pillanatban, a karjai fogságában igen is minden rendben volt. Legyőzhetetlen voltam, sebezhetetlen. Örökké érezni akarom ezt a biztonságot, de nem lehet..
* A parton *
Az egész este fergetegesen jól telt. Zack egy igencsak megindító beszédbe foglalta azt, hogy mennyi mindent jelent számára azt, hogy most így együtt vagyunk. Majdnem olyan volt mint régen. Sok sikert kívántak Kyle - nak, én néma csendben álltam. Egész végig a könnyeimmel küszködtem. Nem adtam nekik utat és ez jobban fájt mint bármi más. Tele voltam fájdalommal és gyásszal. Úgy éreztem sosem leszek igazán jól, soha a büdös életben nem fogok úgy szeretni valakit mint őt. Érthetetlen számomra, hogy hogyan estem bele egy nap alatt, de megtörtént. Létezik szerelem első látásra, csak nem olyan szép és varázslatos a vége, ahogy azt mondani szokták.
- Koccintsunk arra, hogy ennél minden csak jobb lehet! - emelte a magasba a poharát Zack. Mindenki követte a példáját.
- Koccintsunk még arra, hogy nemsoká mehetünk melózni! - töltötte újra nevetve a poharakat Zoe. Nem is ő lenne.
- Szeretnék még erre a csodálatos lányra koccintani, aki megváltoztatta az életem. Ezt Rose - ra! - tolta az ég felé a poharát Kyle.
- Rose - ra, mert egy nagyszerű barátnő! - emelte fel a poharat Zoe is.
- Rose - ra, aki minden után kibaszott erős maradt! - folytatta Zack is.
- Ezt rátok, hogy megmentettétek az életem! Srácok szeretlek titeket! - tartottam fel én is, majd leküldtem a pohárban lévő szeszt.
Összepakoltunk és indultunk az alig néhány száz méterre lévő Sunset felé.
A küszöböt átlépve ott folytattuk, ahol a legutóbb abbahagytuk. Felsétáltunk a szobámba, majd az ágyra ültünk, nassolni és iszogatni kezdtünk. Már hajnali négy is elmúlt, de pont nem érdekelt, mert végre itt van és csak ez számít. Ő számít és..Kyle, aki el fog menni hamarosan. Túl kevés időt kaptam vele, ez olyan mintha meghalna. Talán sosem látom újra többé, de ha mégis minden más lesz. Legkésőbb is öt év múlva végez Kaliforniában, ott megismerkedik egy nagyszerű lánnyal és így lesz az örökkéből soha meg nem történt. Elhessegetettem a rossz gondolataim és próbáltam a Kanadából hazatért barátnőmre figyelni.
- Első sorban Rose szeretném megköszönni, hogy mindig mellettem vagy és kihagyás után is ugyan ott és ugyan úgy folytatunk mindent mi a történtek előtt. Tudom, hogy hülye voltam Nola - nel kapcsolatban. Félreismertem és nem kellett volna elmenne vele Kanadába. Szerettem őt, úgy istenigazából szerettem mint még soha senkit. Időre volt szükségem, rossz döntéseket hoztam, bántottam azokat akik mindig mellettem voltak és törődtek velem. Ha tudnám mindent elölről kezdenék és máshogy csinálnék nagyon sok mindent. De ez már megtörtént és szeretnék köszönetet mondani, hogy azok után is a legjobb barátnőm maradtál. Fogadott nővérem vagy és a legfontosabb emberek közé tartozol. Nagyon szeretlek! - mondta el egy szuflával az egészet, majd a nyakamba borul és ölelni kezdett. Hiányzott már ez, sosem mondjuk Zoe - val, hogy szeretjük egymást, de mindig éreztetjük a másikkal. Különleges kapcsolat a miénk.
- Én is szeretlek, Zoe! - öleltem vissza.
- Mesélj mi történt amíg nem voltam képben? - bökött oldalba, majd aprókat kuncogott. Belekezdtem a szívszaggató történetbe, miszerint alig száznegyvennégy órám van hátra..azt hiszem életem szerelmével. Átbeszéltünk mindent, elterveztük, hogy holnap a mi partszakaszunkon gyújtunk tábortüzet és elbúcsúztatjuk egy kicsit előbb Kyle - t és meghívjuk Zack - et is, hogy Zoe újra felidézze a vele töltött pillanatokat. Zack és Kyle már régebb óta ismerik egymást a futball csapatnak köszönhetően. Hát nem tudom, hogy én köszönjek - e bármit is a futballnak. Elszakítja tőlem azt az embert aki bearanyozta a napjaimat. Színt hozott az életembe mikor megjelent a pultnál. Megmentett és egyben a mélybe sodort. Mély és szívszorító gondolatmenetemet Zoe szuszogása szakította félbe. Ledőltem az ágyra, majd alig néhány pillanat alatt már az álmaim világában jártam.
* Másnap délután *
Reggel és délelőtt egész végig csak feküdtünk és filmeket néztünk. Tartottunk egy üdv itthon Zoe csajos napot, este ugyanis a műszakom előtt bulizunk egy kicsit. Segít a mai nap Zoe is a melóban és, ha jól értettem Zack gondolatmenetét akkor ő is beugrik és tartja velünk a frontot. Összeszedtünk minden szükséges dolgot, nasit, pia, takaró és még ezer meg egy apróságot.
- Készen állsz, hogy újra találkozz Zack - el? - húztam össze a hátizsákom cipzárját, ami nem a legegyszerűbb feladat volt ugyanis tele volt mindennel.
- Nem vagyok benne biztos, hogy készen állok - e. Mindenféle magyarázat nélkül itt hagytam, ahogy téged is és még sok más embert. Nem vagyok erre büszke, lehet a történtek után látni sem akar majd. Meglát és inkább egyedül issza meg a fél karton sört, minthogy egy légtérben legyen velem. - darálta a szavakat megállás nélkül. Mindig sokat tudott beszélni, látom ez nem változott semmit.
-Nyugodj meg! Még mindig szeret téged, az volt a terve, hogy jövő szemeszterben meglátogat téged. - tettem a kezem a vállára és a szemébe nézve tagolni kezdtem a szavakat, hátha meg tudom nyugtatni.
- Tényleg? - nézett rám kétségbeesetten mint egy árva kiskutya.
- Úgy van ahogy mondom. - öletem meg, majd ajtót nyitottam és betessékeltem a túloldalt álló fiúkat. A találkozás jobban sikerült mint, ahogy azt elsőre gondoltam volna. Zoe nagyon jól kijött Kyle - val, aminek felettébb örültem. Mondjuk nagy jelentősége úgy sincs, hisz már alig pár nap választ el mindent attól amitől egyenesen rettegek. Félek, hogy el fog felejteni és félek attól, hogy én nem leszek képes rá.
- Min gondolkozol? - ült le mellém a kanapéra.
- Rajtad. - feleltem neme egyszerűséggel. Ezen nincs mit szépíteni, minden percben rá gondolok.
- Azon belül? - egy percre sem néztünk a másikra, mind a ketten Zack - et és Zoe - t figyeltük.
- Azon, hogy alig néhány napot töltöttem veled, ami szinte egyenlő a nullával és mégis úgy érzem, hogy az egész életemet leéltem ezalatt a néhány fantasztikus nap alatt.
- Sajnálom. - mondta, majd megfogta a kezem és magához húzott.
Egy szó sem jött ki a torkomon, egy hang sem nemhogy egy szó. Valahol jól leszek, ha ennek vége lesz? Mikor lehetek végre önfeledtül boldog úgy, hogy közben nem kell azon agyalmon, hogy mi lesz akkor, ha minden jónak vége szakad? Miért nem tud kegyesebb lenni velem az élet? Miért kell hónapokat szenvednem néhány nap boldogságért?
A gondolatok összevissza cikáztak a fejemben. Nem engedtem, hogy ezúttal a könnyeim győzzenek. Vettem egy mély levegőt, majd felvettem a minden rendben arcomat. Ebben a pillanatban, a karjai fogságában igen is minden rendben volt. Legyőzhetetlen voltam, sebezhetetlen. Örökké érezni akarom ezt a biztonságot, de nem lehet..
* A parton *
Az egész este fergetegesen jól telt. Zack egy igencsak megindító beszédbe foglalta azt, hogy mennyi mindent jelent számára azt, hogy most így együtt vagyunk. Majdnem olyan volt mint régen. Sok sikert kívántak Kyle - nak, én néma csendben álltam. Egész végig a könnyeimmel küszködtem. Nem adtam nekik utat és ez jobban fájt mint bármi más. Tele voltam fájdalommal és gyásszal. Úgy éreztem sosem leszek igazán jól, soha a büdös életben nem fogok úgy szeretni valakit mint őt. Érthetetlen számomra, hogy hogyan estem bele egy nap alatt, de megtörtént. Létezik szerelem első látásra, csak nem olyan szép és varázslatos a vége, ahogy azt mondani szokták.
- Koccintsunk arra, hogy ennél minden csak jobb lehet! - emelte a magasba a poharát Zack. Mindenki követte a példáját.
- Koccintsunk még arra, hogy nemsoká mehetünk melózni! - töltötte újra nevetve a poharakat Zoe. Nem is ő lenne.
- Szeretnék még erre a csodálatos lányra koccintani, aki megváltoztatta az életem. Ezt Rose - ra! - tolta az ég felé a poharát Kyle.
- Rose - ra, mert egy nagyszerű barátnő! - emelte fel a poharat Zoe is.
- Rose - ra, aki minden után kibaszott erős maradt! - folytatta Zack is.
- Ezt rátok, hogy megmentettétek az életem! Srácok szeretlek titeket! - tartottam fel én is, majd leküldtem a pohárban lévő szeszt.
Összepakoltunk és indultunk az alig néhány száz méterre lévő Sunset felé.
Harmadik rész
A jó barát garantálja, hogy ki fog hozni a börtönből, de az igazi ott fog ülni melletted.
Miután sikerült elrángatnunk Matt - et a dühös idegentől kétségbeesetten kapott a nyakához. Most jött rá, hogy elragadta a nyakláncát és vele együtt a gyűrűt is. Idegesen rohant a kocsijához, beszállt és kihajtott a főútra. Eltűnt a tengerpartról, amit őszintén szólva nem is bántam. Nem kéne tovább itt dolgoznia, így sosem lesz képes továbblépni. Minden nap előtörnek benne az emlékek, ami a továbblépést és a némi felejtést enyhén szólva kibaszottul megnehezíti. Erre rákontráz az is, hogy a parton találkoztak először. Kyle próbált megnyugtatni, forrtam az idegtől, hogy megint ezt csinálja. Illuminált állapotban szállt be az autóba és hajtott el. Csak álltam és végignéztem, hogy a barátom ittasan készül vezetni az járművet, ami felett már egyszer elvesztette az uralmat. A hajamat túrva járkáltam fel s alá, közben próbáltam kiszolgálni néhány vásárlót. Kyle feszülten méregetett, most valahogy az ő jelenléte sem segít csillapítani a bennem lévő düht.
- Rose? - csapta meg a fülem Becca hangja.
- Itt vagyunk! - intettem neki mikor megláttam.
- A következő a helyzet! Valaki - magára mutogatott - kihívta a zsarukat így nemsoká véget ér ez az őrület. Azt javaslom, hogy még most lépjetek le. Holnap ugyan úgy találkozunk! - simogatta meg a karom, majd próbált az egyenruhások érkezése előtt eltüntetni minket, nehogy valami bajunk legyen belőle. Elvégre Kyle is benne volt az összetűzésben, mikor megmentette Matt seggét.
Gyorsan összeszedtük a cuccainkat, majd a part azon részére mentünk, amit nem sok ember ismer. Tavaly nyári estét ott töltöttünk, Zoe a legjobb barátnőm, Gwen, Zack, Matt és én. Imádtam a mi kis csapatunkat, minden nap gondolok a közös emlékekre. Nagyon hiányoznak nekem a közös együtt töltött idők. Zoe és Zack az eset után leléptek, hogy új életet kezdjenek, Matt és én itt ragadtunk. Mindenki le akar lépni a városból, bejutni nagyon egyszerű, de kitörni annál nehezebb. Van akinek sikerült és vannak azok az emberek, köztük én is akiknek a másik véglet jutott.
- Gyere, mutatok valamit! - elkaptam Kyle kezét, majd magam után húztam, hogy megmutassam neki a mi partszakaszunkat. Futni kezdtünk a homokban addig amíg el nem értünk a célig. Mikor odaértünk a szája tátva maradt. Az egész eget be lehetett látni, tele volt az egész gyönyörűen ragyogó csillagokkal.
- Ez majdnem olyan gyönyörű mint te. - ült le a homokba mellém.
- Megmentetted az életem Kyle Ford! - hanyatt vágtam magam és úgy kezdtem el vizslatni a csillagokat. Követte a példámat, ledőlt mellém és az eget kémlelte.
- Tudod miért adtam ma neked rózsát? - fordította felém a fejét, én is ezt tettem.
- Nem. Miért pont rózsát? - nyeltem egy nagyot. - Az a szerelmesek jelképe.
- Azért adtam ma rózsát neked, mert rád emlékeztet. Ha elhervad ki tudod szárítani és ezzel halhatatlanná teszed, örökké élni fog. Úgy érzem nekem te vagy az örökké Rose Donovan.
Közelebb hajolt hozzám, ajkát az enyémhez nyomta. Kezével a nyakamat kezdte el simogatni, megfogtam az arcát és úgy csókoltam tovább. El sem hiszem, hogy történik velem. Pont velem és egy ilyen fantasztikus sráccal mint Kyle. Visszacsókoltam újra és újra, hosszú percekig eljátszottuk ezt. Hol ő csókolt meg, hol én őt. Boldog voltam, felettébb boldog. Belém hasított a felismerés, sosem lehetek boldog. Mindjárt történik valami ami újra tönkreteszi az egész életemet. Mihelyst ez a gondolat végig futott a fejemen be is következett az a rossz dolog, ami egyben jó is.
- Felvettek a Berkeley - re. - ült fel, majd egy bottal rajzolni kezdett a homok vizes részébe. - A nyár végével Kaliforniába költözöm. - kínos csend követte a mondanivalója végét.
- Kyle..gratulálok! - öletem át a. - Mi lesz velünk? Hol marad a mi örökkénk? - hajtottam le a fejem. Eléggé mellkason vágtak a szavai. Ennél jobban már egy ideje semmi nem fáj. Alig néhány napom maradt vele..beleszerettem. Szerelem volt első látásra, olyan szerelem amit ezidáig még sosem éreztem. Szerelem ami felszabadít, olyan érzés ami előtérbe helyezi az érzelmeket és nem a testi vágyakat. Olyan szerelem amit mindig is érezni fogok.
- Úgy tűnik csupán a mi örökkénk tíz napig tart. - fogta meg a kezem, majd rászorított.
- Állati nagy szívás. - töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról.
- Ha hamarabb jövök talán.. - nem hagytam, hogy befejezze.
- Nincs semmi ha! Nem fogok arról beszélni, hogy mennyire jó lenne, hogyha hamarabb találkozunk. Ez így tökéletes, erre örökké emlékezni fogok. Nem hittem, hogy néhány nap alatt képes leszek beleszeretni valakibe. Nem így akarom tölteni a hátralévő közös napjainkat. Ha már csak ennyi jutott nekünk akkor élvezzük ki. - törtem ki hangosan, még folytatni akartam a nagy okos monológom, de Kyle szája meg akadályozott benne.
- Hazaviszlek. - húzott magával a kocsihoz. Az út csendben telt, élveztük egymás közelségét. Nem akarom, hogy elmenjen, de nem lehetek önző. Ez a nagy álma és én nem akarom megakadályozni benne. Az utca sarkán kértem, hogy tegyen ki. Szükségem volt egy kis sétára, hogy kiszellőztessem a fejem. A házunk elé érve megpillantottam egy sötét alakot a tornácot ülni. Közelebb érve már tudtam, hogy ki ő.
Rohanni kezdtem felé, majd mikor elértem a nyakába ugrottam.
- Zoe! - szorítottam a nyakát ahogy csak tudtam. Miután elengedtem felmutatott egy üveg cherryt és egy zacskó chipset.
- Azt hiszem van mit behoznunk! - karolta át a nyakam, majd a házba indultunk.
Miután sikerült elrángatnunk Matt - et a dühös idegentől kétségbeesetten kapott a nyakához. Most jött rá, hogy elragadta a nyakláncát és vele együtt a gyűrűt is. Idegesen rohant a kocsijához, beszállt és kihajtott a főútra. Eltűnt a tengerpartról, amit őszintén szólva nem is bántam. Nem kéne tovább itt dolgoznia, így sosem lesz képes továbblépni. Minden nap előtörnek benne az emlékek, ami a továbblépést és a némi felejtést enyhén szólva kibaszottul megnehezíti. Erre rákontráz az is, hogy a parton találkoztak először. Kyle próbált megnyugtatni, forrtam az idegtől, hogy megint ezt csinálja. Illuminált állapotban szállt be az autóba és hajtott el. Csak álltam és végignéztem, hogy a barátom ittasan készül vezetni az járművet, ami felett már egyszer elvesztette az uralmat. A hajamat túrva járkáltam fel s alá, közben próbáltam kiszolgálni néhány vásárlót. Kyle feszülten méregetett, most valahogy az ő jelenléte sem segít csillapítani a bennem lévő düht.
- Rose? - csapta meg a fülem Becca hangja.
- Itt vagyunk! - intettem neki mikor megláttam.
- A következő a helyzet! Valaki - magára mutogatott - kihívta a zsarukat így nemsoká véget ér ez az őrület. Azt javaslom, hogy még most lépjetek le. Holnap ugyan úgy találkozunk! - simogatta meg a karom, majd próbált az egyenruhások érkezése előtt eltüntetni minket, nehogy valami bajunk legyen belőle. Elvégre Kyle is benne volt az összetűzésben, mikor megmentette Matt seggét.
Gyorsan összeszedtük a cuccainkat, majd a part azon részére mentünk, amit nem sok ember ismer. Tavaly nyári estét ott töltöttünk, Zoe a legjobb barátnőm, Gwen, Zack, Matt és én. Imádtam a mi kis csapatunkat, minden nap gondolok a közös emlékekre. Nagyon hiányoznak nekem a közös együtt töltött idők. Zoe és Zack az eset után leléptek, hogy új életet kezdjenek, Matt és én itt ragadtunk. Mindenki le akar lépni a városból, bejutni nagyon egyszerű, de kitörni annál nehezebb. Van akinek sikerült és vannak azok az emberek, köztük én is akiknek a másik véglet jutott.
- Gyere, mutatok valamit! - elkaptam Kyle kezét, majd magam után húztam, hogy megmutassam neki a mi partszakaszunkat. Futni kezdtünk a homokban addig amíg el nem értünk a célig. Mikor odaértünk a szája tátva maradt. Az egész eget be lehetett látni, tele volt az egész gyönyörűen ragyogó csillagokkal.
- Ez majdnem olyan gyönyörű mint te. - ült le a homokba mellém.
- Megmentetted az életem Kyle Ford! - hanyatt vágtam magam és úgy kezdtem el vizslatni a csillagokat. Követte a példámat, ledőlt mellém és az eget kémlelte.
- Tudod miért adtam ma neked rózsát? - fordította felém a fejét, én is ezt tettem.
- Nem. Miért pont rózsát? - nyeltem egy nagyot. - Az a szerelmesek jelképe.
- Azért adtam ma rózsát neked, mert rád emlékeztet. Ha elhervad ki tudod szárítani és ezzel halhatatlanná teszed, örökké élni fog. Úgy érzem nekem te vagy az örökké Rose Donovan.
Közelebb hajolt hozzám, ajkát az enyémhez nyomta. Kezével a nyakamat kezdte el simogatni, megfogtam az arcát és úgy csókoltam tovább. El sem hiszem, hogy történik velem. Pont velem és egy ilyen fantasztikus sráccal mint Kyle. Visszacsókoltam újra és újra, hosszú percekig eljátszottuk ezt. Hol ő csókolt meg, hol én őt. Boldog voltam, felettébb boldog. Belém hasított a felismerés, sosem lehetek boldog. Mindjárt történik valami ami újra tönkreteszi az egész életemet. Mihelyst ez a gondolat végig futott a fejemen be is következett az a rossz dolog, ami egyben jó is.
- Felvettek a Berkeley - re. - ült fel, majd egy bottal rajzolni kezdett a homok vizes részébe. - A nyár végével Kaliforniába költözöm. - kínos csend követte a mondanivalója végét.
- Kyle..gratulálok! - öletem át a. - Mi lesz velünk? Hol marad a mi örökkénk? - hajtottam le a fejem. Eléggé mellkason vágtak a szavai. Ennél jobban már egy ideje semmi nem fáj. Alig néhány napom maradt vele..beleszerettem. Szerelem volt első látásra, olyan szerelem amit ezidáig még sosem éreztem. Szerelem ami felszabadít, olyan érzés ami előtérbe helyezi az érzelmeket és nem a testi vágyakat. Olyan szerelem amit mindig is érezni fogok.
- Úgy tűnik csupán a mi örökkénk tíz napig tart. - fogta meg a kezem, majd rászorított.
- Állati nagy szívás. - töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról.
- Ha hamarabb jövök talán.. - nem hagytam, hogy befejezze.
- Nincs semmi ha! Nem fogok arról beszélni, hogy mennyire jó lenne, hogyha hamarabb találkozunk. Ez így tökéletes, erre örökké emlékezni fogok. Nem hittem, hogy néhány nap alatt képes leszek beleszeretni valakibe. Nem így akarom tölteni a hátralévő közös napjainkat. Ha már csak ennyi jutott nekünk akkor élvezzük ki. - törtem ki hangosan, még folytatni akartam a nagy okos monológom, de Kyle szája meg akadályozott benne.
- Hazaviszlek. - húzott magával a kocsihoz. Az út csendben telt, élveztük egymás közelségét. Nem akarom, hogy elmenjen, de nem lehetek önző. Ez a nagy álma és én nem akarom megakadályozni benne. Az utca sarkán kértem, hogy tegyen ki. Szükségem volt egy kis sétára, hogy kiszellőztessem a fejem. A házunk elé érve megpillantottam egy sötét alakot a tornácot ülni. Közelebb érve már tudtam, hogy ki ő.
Rohanni kezdtem felé, majd mikor elértem a nyakába ugrottam.
- Zoe! - szorítottam a nyakát ahogy csak tudtam. Miután elengedtem felmutatott egy üveg cherryt és egy zacskó chipset.
- Azt hiszem van mit behoznunk! - karolta át a nyakam, majd a házba indultunk.
Második rész
Fogadd sok szeretettel ez a részt is Rina! Puszillak!
Reggel egy üzenet fogadott Kyle - tól. Azt írta, hogy szeretne elvinni a partra úgy, hogy közben nem a pult mögött állok és szolgálom ki az ittas fiatalokat. Igent mondtam az ajánlatára, majd leszaladtam a lépcsőn egyenesen a konyha felé. Gyorsan összedobtam kér banánturmixot és müzlit. Az ebédlő asztalra helyeztem őket, ezután felszóltam anyának, hogy kész a reggeli. Leültem az asztalhoz és vártam, hogy anya is megérkezzen és együtt kezdhessük el a reggelit. A telefonom zavarta meg a meditálásra való csendet a pittyegésével. A kijelzőn Kyle neve jelent meg, a gyomrom görcsbe rándult. A kellő hatásszünet után fogadtam a hívását.
- Két szót mondok, Scream Park! - tagolta a szavakat. - Négyre ott vagyok érted, csinos legyél. - mondta majd bontotta a vonalat. a szívem hevesen kezdett el verni, alig tudtam felfogni, hogy vidámparkba szeretne vinni. A Scream Park a város legnevesebb vidámparkja, emlékszem utoljára Zoe - val és Gwen - el voltam ott. Egy fantasztikus napot tudhattunk magunk mögött, de Gwen halála óta nem igazán tartjuk a kapcsolatot. A szoros kötelék gyengülni kezdett köztem és Zoe között, a múlt héten beszéltem vele. Kanadába költözött az egyetem miatt, ezer éve nem láttam már. Jó lenne összeülni vele és átbeszélni mindazt ami történt. Sosem beszéltünk arról az estéről. Egy kicsit mindenki magát okolja, napnyugta után beengedtük a méteres hullámok közé. Emlékszem épp Zoe haját fogtam, amíg ő az egyik kukába adta ki a gyomra tartalmát, mikor kitört a pánik. Alig egy óra után kiürítették a strandot, a vízi rendőrség már résen volt. Nem találták meg. Matt összetört, Zoe azon az estén lépett le. Senkinek nem volt egyszerű átvészelni ezt a hatalmas veszteséget.
- Kivel beszéltél? A tegnapi idegen? - ült le velem szembe anya, kezébe egy könyvvel.
- Kyle a neve, és igen ő volt az. - a szám automatikusan mosolyra húzódott, mihelyst kimondtam a nevét. Mi ez az érzés és miért nem hagy nyugodni egy percre sem? - Ma elmegyünk a Scream Park - ba. - kortyoltam egy keveset a turmixomból.
- Készen állsz elmenni oda? - simogatta meg a kezem.
- Teljesen. Attól, hogy vele voltam ott nem fogom megfosztani magam attól, hogy újra elmehessek oda és jól érezzem magam. - kanalaztam a számba elég frusztráltan a müzlit. Mindig kényelmetlenül érzem magam, ha szóba jön Gwen. Mindenki máshogy fogja fel a gyászt. Nem lehetek örökké szomorú, még előttem van az élet. Talán élnem kellene helyette is. Ezt kell tennem..ezt fogom tenni.
- Annyit kérek, hogy vigyázz magadra! Főleg az este, mindig elszabadul a pokol a parton. Nem akarok a következő szülő lenni aki telefonhívást kap az éjszaka közepén, hogy lányát elnyelték a hullámok.
- Anya! - fogtam meg a kezét és mélyen a szemébe néztem. - Minden rendben lesz, nem megyek éjjel a víz közelébe! A pult mögött leszek egész végig, ígérem!
Felálltam az asztaltól, egy halvány puszit leheltem az arcára, majd felbattyogtam az emeletre. Úgy terveztem, hogy egész nap nem csinálok semmi, eléggé kikészít az esti műszakom. Felnyitottam a laptopom tetejét, majd a kedvenc sorozatomat az All American - t kezdtem el nézni.
* Sok - sok All American után *
Az órára pillantva arcon vágott a tudat, hogy kevesebb mint egy órám van elkészülni. Rendben Rose menni fog. Hajmosás, rendbe rakod a fejed, majd felveszel valami csinosat. Vezettem le magamban a teendőket. A fürdő ajtaját feltépve rögtön a zuhany alá álltam. Derékig érő hajamat nem a legegyszerűbb megmosni, mindig bajban vagyok vele. Most meglepően egész hamar végeztem vele, betekertem egy törölközőbe, ezt követően egy halvány, de mégis vidámparkba való nem túl kirívó sminket vittem fel az arcomra. Megszárítottam a hosszú hajamat, leengedve hagytam. Időm és energiám sem volt még ezzel is bajlódni. A ruhás szekrényhez érve kapott el egy kisebb pánik. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Azt mondta legyek csinos, folyton ezek csengtek vissza. Egy fekete farmer short és egy csíkos haspóló mellett döntöttem. Cipőnek egy Vans - t kaptam fel, tűkön ültem. A vártnál hamarabb készültem el, a percek kínzó lassúsággal teltek. Azt hittem, hogy sosem lesz négy óra. A csengő hallatára a vérnyomásom az egekbe szökött. Itt van. Lassan sétáltam le a lépcsőn, szívem szerint rohantam volna hozzá és a nyakába ugrottam volna. Megigazítottam a hajamat mielőtt ajtót nyithattam volna.
- Csak legyél természetes, legyél természetes! - mondogattam magamban a nyugtató beszédem, ami kicsit sem nyugtatott meg. Mély levegőt vettem, majd szép lassan kinyitottam az ajtót. Haja felzselézve, arca enyhén borostás volt. Egy farmert és fekete pólót viselt.
- Azt mondtam, hogy legyél csinos és nem gyönyörű! - elővett egy száj rózsát a háta mögül. Hirtelen levegőt is alig tudtam venni. Újra és újra meg tud lepni ez a srác. Egyre jobban azt éreztem, hogy nekem vele kell lennem.
- Köszönöm szépen, ez csodaszép! - vettem el a felém nyújtott vörös rózsát. Beléptem a konyhába gyorsan, hogy vízbe tudjam tenni a rózsát. Megigazítottam a ruhám és indultam vissza Kyle - hoz.
- Indulhatunk? - nyitotta ki az anyós ülés felőli ajtót. Beszállt a volánhoz, halkan bekapcsolta a zenét. Az autó teteje nyitott volt így a szél összekócolta a hajamat. Szeretem, ahogy a meleg levegő végigfut az egész testemen. Szabadnak éreztem magam vele.
- Azt még nem mesélted, hogy az egyetemen belül hova mész. Tehát mi a nagy álmod? - halkítottam még egy kicsit a rádión, hogy teljese jól hallhassam a mély, de borzasztóan megnyugtató hangját.
- Sportoló szeretnék lenni. Azon belül amerikai futball irányító. Voltam alkalmasságin, ott azt mondták, hogy elég szépek az eredményeim. Teljesen egészséges vagyok és a jegyeim is rendben vannak. - mondtam miközben hüvelyk ujjával a kormányt piszkálta.
- Fel fognak venni, én tudom! - mosolyogtam rá minek hatására neki is széles mosolyra kerekedett az arca. Tetszett, hogy milyen reakciókat tudok kiváltani belőle. Az út hátralévő részében mindenféléről beszéltünk. Annyira elmélyültem a random témákban, hogy észre sem vettem, hogy már a Scream Park előtt állunk.
Igaz, hogy nyáron később sötétedik, de már igazán jól jött, hogy rengeteg fény volt a vidámparkban. Minden egyes kis stand és játék ki volt világítva. Hatalmas tömeg volt mint akkor amikor a lányokkal voltunk. Kyle megfogta a kezem és úgy léptük át az óriási kaput, egyenesen a fagyis standhoz vettünk az irányt. Kikérte a választott fagylaltokat és mentünk tovább az első állomásunkhoz. Egy lájtosabb hullámvasút volt, amit az óriáskerék és az útvesztő követett. Ezeken kívül még próbáltuk a legtöbb mindent kipróbálni, de a Sunset miatt nem jutott mindenre idő.
- Kyle vigyáz.. - próbáltam figyelmeztetni, hogy az egyik vizes standhoz elég közel sétál, de már késő volt. Telibe csapta az egyik kisgyerek, mikor óriási sebességgel érkezett le a csúcsról az úszógumival. Kyle - bol folyt a víz, én pedig nem bírtam megállni, hogy ne nevessek.
- Szóval így játszunk! - simította hátra az arcára simuló tincseit, majd szaladni kezdett felém. - Na gyere csak ide! - kiabálta. Rohanni kezdtem, ahogyan csak bírtam, nehogy elkapjon, mert akkor én is csurom vizes leszek. Nem hiába mondta, hogy elég jók az eredményei, ugyanis fél méter után már el is kapott. Hátulról szorosan átölelt, próbáltam szabadulni az öleléséből, de esélytelen volt. Túl erősnek bizonyult és igazából küzdeni sem szerettem volna. Élveztem, hogy érzem a teste melegét. Közel volt..nagyon is közel, mégis úgy éreztem, hogy kilométerekre van tőlem. Miután kijátszottuk magunkat kocsiba ültünk és indultunk is a partra. Szokásomhoz hű maradtam és tíz perc késéssel, de végül beértem.
Rögtön átvettem az esti műszakhoz való ruhámat, Kyle is ugyan ezt tette. Úgy látszik, hogy ma is dolgozni fog. A raktárból kihoztuk az italokat és feltöltöttük a bárszekrényeket, finomabbnál finomabb szeszes italokkal. Szerettem itt dolgozni, jó munkakör és elég jó fizetés. Anya kevésbé örül neki, hogy minden nap részeg fiatalokkal..fiatal fiúkkal vagyok körülvéve.
Az emberek szép lassan megérkeztek, van aki minden nap itt lopja a napot. Ők már törzsvendégeknek számítanak.
- Ott mi folyik? - lökött oldalba Kyle mikor meglátta, hogy Matt a szörfdeszkánál civakodik egy férfival. Rögtön odasiettünk mind a ketten, hogy leállítsunk azt ami kibontakozni készült.
- Matt! Mi történik itt? - megragadtam a karját és magam felé fordítottam.
- Ez a részeg pöcs leokádta a barátnőm emlékét! - ebben a pillanatban a részeg pöcs meglökte Matt - et a mellkasánál fogva. Ezzel a mozdulatával kiszakította a nyakában lévő nyakláncot, amin Gwen jegy gyűrűje volt és elhajította a homokban. Kyle ennek láttam állkapcson verte az ismeretlen középkorú férfit, majd közös erővel arrébb cipeltük Matt - et.
- Rohadj meg te részeg állat! - kiabálta Matt miközben a középső ujját a magasba tartotta. Na mit mondtam, hogy elszabadul a pokol a rázós tízesnél.
- Két szót mondok, Scream Park! - tagolta a szavakat. - Négyre ott vagyok érted, csinos legyél. - mondta majd bontotta a vonalat. a szívem hevesen kezdett el verni, alig tudtam felfogni, hogy vidámparkba szeretne vinni. A Scream Park a város legnevesebb vidámparkja, emlékszem utoljára Zoe - val és Gwen - el voltam ott. Egy fantasztikus napot tudhattunk magunk mögött, de Gwen halála óta nem igazán tartjuk a kapcsolatot. A szoros kötelék gyengülni kezdett köztem és Zoe között, a múlt héten beszéltem vele. Kanadába költözött az egyetem miatt, ezer éve nem láttam már. Jó lenne összeülni vele és átbeszélni mindazt ami történt. Sosem beszéltünk arról az estéről. Egy kicsit mindenki magát okolja, napnyugta után beengedtük a méteres hullámok közé. Emlékszem épp Zoe haját fogtam, amíg ő az egyik kukába adta ki a gyomra tartalmát, mikor kitört a pánik. Alig egy óra után kiürítették a strandot, a vízi rendőrség már résen volt. Nem találták meg. Matt összetört, Zoe azon az estén lépett le. Senkinek nem volt egyszerű átvészelni ezt a hatalmas veszteséget.
- Kivel beszéltél? A tegnapi idegen? - ült le velem szembe anya, kezébe egy könyvvel.
- Kyle a neve, és igen ő volt az. - a szám automatikusan mosolyra húzódott, mihelyst kimondtam a nevét. Mi ez az érzés és miért nem hagy nyugodni egy percre sem? - Ma elmegyünk a Scream Park - ba. - kortyoltam egy keveset a turmixomból.
- Készen állsz elmenni oda? - simogatta meg a kezem.
- Teljesen. Attól, hogy vele voltam ott nem fogom megfosztani magam attól, hogy újra elmehessek oda és jól érezzem magam. - kanalaztam a számba elég frusztráltan a müzlit. Mindig kényelmetlenül érzem magam, ha szóba jön Gwen. Mindenki máshogy fogja fel a gyászt. Nem lehetek örökké szomorú, még előttem van az élet. Talán élnem kellene helyette is. Ezt kell tennem..ezt fogom tenni.
- Annyit kérek, hogy vigyázz magadra! Főleg az este, mindig elszabadul a pokol a parton. Nem akarok a következő szülő lenni aki telefonhívást kap az éjszaka közepén, hogy lányát elnyelték a hullámok.
- Anya! - fogtam meg a kezét és mélyen a szemébe néztem. - Minden rendben lesz, nem megyek éjjel a víz közelébe! A pult mögött leszek egész végig, ígérem!
Felálltam az asztaltól, egy halvány puszit leheltem az arcára, majd felbattyogtam az emeletre. Úgy terveztem, hogy egész nap nem csinálok semmi, eléggé kikészít az esti műszakom. Felnyitottam a laptopom tetejét, majd a kedvenc sorozatomat az All American - t kezdtem el nézni.
* Sok - sok All American után *
Az órára pillantva arcon vágott a tudat, hogy kevesebb mint egy órám van elkészülni. Rendben Rose menni fog. Hajmosás, rendbe rakod a fejed, majd felveszel valami csinosat. Vezettem le magamban a teendőket. A fürdő ajtaját feltépve rögtön a zuhany alá álltam. Derékig érő hajamat nem a legegyszerűbb megmosni, mindig bajban vagyok vele. Most meglepően egész hamar végeztem vele, betekertem egy törölközőbe, ezt követően egy halvány, de mégis vidámparkba való nem túl kirívó sminket vittem fel az arcomra. Megszárítottam a hosszú hajamat, leengedve hagytam. Időm és energiám sem volt még ezzel is bajlódni. A ruhás szekrényhez érve kapott el egy kisebb pánik. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Azt mondta legyek csinos, folyton ezek csengtek vissza. Egy fekete farmer short és egy csíkos haspóló mellett döntöttem. Cipőnek egy Vans - t kaptam fel, tűkön ültem. A vártnál hamarabb készültem el, a percek kínzó lassúsággal teltek. Azt hittem, hogy sosem lesz négy óra. A csengő hallatára a vérnyomásom az egekbe szökött. Itt van. Lassan sétáltam le a lépcsőn, szívem szerint rohantam volna hozzá és a nyakába ugrottam volna. Megigazítottam a hajamat mielőtt ajtót nyithattam volna.
- Csak legyél természetes, legyél természetes! - mondogattam magamban a nyugtató beszédem, ami kicsit sem nyugtatott meg. Mély levegőt vettem, majd szép lassan kinyitottam az ajtót. Haja felzselézve, arca enyhén borostás volt. Egy farmert és fekete pólót viselt.
- Azt mondtam, hogy legyél csinos és nem gyönyörű! - elővett egy száj rózsát a háta mögül. Hirtelen levegőt is alig tudtam venni. Újra és újra meg tud lepni ez a srác. Egyre jobban azt éreztem, hogy nekem vele kell lennem.
- Köszönöm szépen, ez csodaszép! - vettem el a felém nyújtott vörös rózsát. Beléptem a konyhába gyorsan, hogy vízbe tudjam tenni a rózsát. Megigazítottam a ruhám és indultam vissza Kyle - hoz.
- Indulhatunk? - nyitotta ki az anyós ülés felőli ajtót. Beszállt a volánhoz, halkan bekapcsolta a zenét. Az autó teteje nyitott volt így a szél összekócolta a hajamat. Szeretem, ahogy a meleg levegő végigfut az egész testemen. Szabadnak éreztem magam vele.
- Azt még nem mesélted, hogy az egyetemen belül hova mész. Tehát mi a nagy álmod? - halkítottam még egy kicsit a rádión, hogy teljese jól hallhassam a mély, de borzasztóan megnyugtató hangját.
- Sportoló szeretnék lenni. Azon belül amerikai futball irányító. Voltam alkalmasságin, ott azt mondták, hogy elég szépek az eredményeim. Teljesen egészséges vagyok és a jegyeim is rendben vannak. - mondtam miközben hüvelyk ujjával a kormányt piszkálta.
- Fel fognak venni, én tudom! - mosolyogtam rá minek hatására neki is széles mosolyra kerekedett az arca. Tetszett, hogy milyen reakciókat tudok kiváltani belőle. Az út hátralévő részében mindenféléről beszéltünk. Annyira elmélyültem a random témákban, hogy észre sem vettem, hogy már a Scream Park előtt állunk.
Igaz, hogy nyáron később sötétedik, de már igazán jól jött, hogy rengeteg fény volt a vidámparkban. Minden egyes kis stand és játék ki volt világítva. Hatalmas tömeg volt mint akkor amikor a lányokkal voltunk. Kyle megfogta a kezem és úgy léptük át az óriási kaput, egyenesen a fagyis standhoz vettünk az irányt. Kikérte a választott fagylaltokat és mentünk tovább az első állomásunkhoz. Egy lájtosabb hullámvasút volt, amit az óriáskerék és az útvesztő követett. Ezeken kívül még próbáltuk a legtöbb mindent kipróbálni, de a Sunset miatt nem jutott mindenre idő.
- Kyle vigyáz.. - próbáltam figyelmeztetni, hogy az egyik vizes standhoz elég közel sétál, de már késő volt. Telibe csapta az egyik kisgyerek, mikor óriási sebességgel érkezett le a csúcsról az úszógumival. Kyle - bol folyt a víz, én pedig nem bírtam megállni, hogy ne nevessek.
- Szóval így játszunk! - simította hátra az arcára simuló tincseit, majd szaladni kezdett felém. - Na gyere csak ide! - kiabálta. Rohanni kezdtem, ahogyan csak bírtam, nehogy elkapjon, mert akkor én is csurom vizes leszek. Nem hiába mondta, hogy elég jók az eredményei, ugyanis fél méter után már el is kapott. Hátulról szorosan átölelt, próbáltam szabadulni az öleléséből, de esélytelen volt. Túl erősnek bizonyult és igazából küzdeni sem szerettem volna. Élveztem, hogy érzem a teste melegét. Közel volt..nagyon is közel, mégis úgy éreztem, hogy kilométerekre van tőlem. Miután kijátszottuk magunkat kocsiba ültünk és indultunk is a partra. Szokásomhoz hű maradtam és tíz perc késéssel, de végül beértem.
Rögtön átvettem az esti műszakhoz való ruhámat, Kyle is ugyan ezt tette. Úgy látszik, hogy ma is dolgozni fog. A raktárból kihoztuk az italokat és feltöltöttük a bárszekrényeket, finomabbnál finomabb szeszes italokkal. Szerettem itt dolgozni, jó munkakör és elég jó fizetés. Anya kevésbé örül neki, hogy minden nap részeg fiatalokkal..fiatal fiúkkal vagyok körülvéve.
Az emberek szép lassan megérkeztek, van aki minden nap itt lopja a napot. Ők már törzsvendégeknek számítanak.
- Ott mi folyik? - lökött oldalba Kyle mikor meglátta, hogy Matt a szörfdeszkánál civakodik egy férfival. Rögtön odasiettünk mind a ketten, hogy leállítsunk azt ami kibontakozni készült.
- Matt! Mi történik itt? - megragadtam a karját és magam felé fordítottam.
- Ez a részeg pöcs leokádta a barátnőm emlékét! - ebben a pillanatban a részeg pöcs meglökte Matt - et a mellkasánál fogva. Ezzel a mozdulatával kiszakította a nyakában lévő nyakláncot, amin Gwen jegy gyűrűje volt és elhajította a homokban. Kyle ennek láttam állkapcson verte az ismeretlen középkorú férfit, majd közös erővel arrébb cipeltük Matt - et.
- Rohadj meg te részeg állat! - kiabálta Matt miközben a középső ujját a magasba tartotta. Na mit mondtam, hogy elszabadul a pokol a rázós tízesnél.
Első rész
Remélem eddig tetszik az amit olvasol. Nagyon büszke vagyok rád és ezt soha ne felejtsd el! Millió puszi Rina, kezd izgalmassá válni már. Szeretlek! 🔒❤️
Már órák óta ki sem mozdultunk a pult mögül. Rettentően sok mindent megtudtam Kyle - ról. Magas, világos barna hajú, gesztenye barna szemű macsóról van szó. Akinek a seggfej kinézet csak a látszat. Sikerült elérnie, hogy élvezzem az este minden egyes percét, még a pult mögött is.
- Úr Isten! Imádom ezt a zenét! - csaptam az asztalra mikor megszólalt Lady Gaga - The Edge Of Glory című zenéje.
- Akkor mire várunk! Egy zenét simán megérdemlünk! - megragadta a kezem és mielőtt reagálni tudtam volna a tömegbe vonszolt.
- Becca ki fog nyírni, ha megtudja, hogy otthagytuk az üzletet! - közelebb hajoltam a füléhez, hogy biztosan hallja.
- Ha Becca azért kinyír, hogy egy gyönyörű és értékes lányt megtáncoltatok a kedvenc zenéjére, akkor állok elébe. - mosolygott a szemembe, a gesztenye barna íriszében teljesen elvesztem. - Most pedig sok a duma, tekerd a csípőd Rose! - kiáltotta, majd felkapott és megforgatott. Az egész zenét, és be kell, hogy valljam még vagy ötöt végig ugráltunk, mire visszamentünk a pultba.
- Ezer a szerencsétek, hogy marhára édesek voltatok! - fonta össze a karjait maga előtt a főnököm és tettetett komolysággal visszazavart minket az italokhoz.
- Köszönöm a táncot. - magamhoz húztam, régóta nem éreztem ilyen jól magam mint ezen az estén vele. Minden itt töltött nap monoton volt, de ő színt vitt a hétköznapjaimban egyetlen mosolyával. Feltenném a kérdést mindenkihez, lehetséges egy nap alatt beleszeretni a másikba?
Az órára pillantottam, majd lekaptam magamról a munka köpenyem és a pultra helyeztem.
- Mára ennyi volt nekem! - támaszkodtam meg az asztalon és Kyle - ra emeltem a tekintetemet.
- Hazakísérlek. - húzta le a pohár alján lévő maradék martinit. Elkapta a kezem és végig vonszolt a tömegen egyenesen a part üres részéhez.
- Ekkora tömeg már évek óta nem volt. - mutattam a hátam mögé a több száz félig, vagy teljes egészében ittas emberre.
- Hallottam a balesetről. Amiatt nem voltak ugye? - terítette a hátamra a pulóverét. Ezek szerint észrevette, hogy fázom. A tengertől távolodva egyre hűvösebb lett. Lehetett érezni, hogy a nyár utolsó napjait élvezhetjük. Hamarosan beköszönt az ősz és kezd kihalni a nyár végével a part.
- Leginkább amiatt nem, ahogy mondod. Nehéz volt mindenki számára átvészelni a világbajnok szörfös hirtelen halálát. Azzal a hullámmal rekordot tudott volna dönteni. Matt még azóta sem tért magához.
- Matt az a srác aki helyett ma beálltam? - elővette a mobilját és készített rólam egy pillanatképet. Nem szeretem, ha valaki fényképez, de neki még ezt is elnéztem. Valami az első perctől fogva vonz hozzá, nem hagy nyugodni egy érzés vele kapcsolatban. Lehetetlen beleszeretni valakibe egy nap alatt, vagyis ekkor még azt hittem.
- Igen, ő az. Sosem lesz lelkiekben rendben. El akarta jegyezni, de a hullámok közeb szóltak. Gwendolyn emlékére újítják fel a világító tornyot.
- Mondta a bácsikám, hogy az ő nevét fogja viselni a torony. Azt ígérték, hogy még ezen a nyáron elkészül. - tette zsebre a kezét, majd megállt.
- Itt is lennénk, megsúgom, hogy már kész van a torony. Egy viharosabb napot várnak, hogy igazán nagyok legyenek a hullámok, és akkor fel fogják avatni.
- Ez igazán jó hír! Akkor lesz szerencsém még látni.
- Elmész valahova? - nyújtottam át a pulóverét, már nem volt rá szükségem ugyanis a házunk előtt álltunk.
- Jelentkeztem egy Kaliforniai egyetemre, de nem sok esélyt látok arra, hogy felvesznek. Már rég jönnie kellett volna a megerősítésnek, de egy e - mail - t sem kaptam még.
- Na aggódj! Írni fognak, mihamarabb! Köszönöm az estét és a táncot, még egyszer. - egy lágy puszit leheltem az arcára.
- Már mész is be? - szaggatottan vette a levegő, kicsit megleptem ezzel a lágy puszival. Igazából magamat is megleptem vele, de nem bánta meg.
- Muszáj, anya már biztosan hazavár. - simítottam a fülem mögé egy kósza tincset.
- Kérek még tíz percet, hogy elmondjam miért éri meg, hogy még lássuk egymást. - túrt a hajába, majd ajkát beharapva rám pillantott.
- Majd holnap elmondod! - gyorsan még loptam tőle egy puszit, majd besiettem az ajtón.
Becsukva magam után, hátamat az ajtónak nyomva csúsztam le a földre.
- Láttam ám mindent! - dobta le a magazint a kanapéra anya, majd nevetve felsétált az emeletre. - Ne maradj fent sokáig!
Letusoltam és az ágyba vetettem magam. Rögtön el is nyomott az álom.
Már órák óta ki sem mozdultunk a pult mögül. Rettentően sok mindent megtudtam Kyle - ról. Magas, világos barna hajú, gesztenye barna szemű macsóról van szó. Akinek a seggfej kinézet csak a látszat. Sikerült elérnie, hogy élvezzem az este minden egyes percét, még a pult mögött is.
- Úr Isten! Imádom ezt a zenét! - csaptam az asztalra mikor megszólalt Lady Gaga - The Edge Of Glory című zenéje.
- Akkor mire várunk! Egy zenét simán megérdemlünk! - megragadta a kezem és mielőtt reagálni tudtam volna a tömegbe vonszolt.
- Becca ki fog nyírni, ha megtudja, hogy otthagytuk az üzletet! - közelebb hajoltam a füléhez, hogy biztosan hallja.
- Ha Becca azért kinyír, hogy egy gyönyörű és értékes lányt megtáncoltatok a kedvenc zenéjére, akkor állok elébe. - mosolygott a szemembe, a gesztenye barna íriszében teljesen elvesztem. - Most pedig sok a duma, tekerd a csípőd Rose! - kiáltotta, majd felkapott és megforgatott. Az egész zenét, és be kell, hogy valljam még vagy ötöt végig ugráltunk, mire visszamentünk a pultba.
- Ezer a szerencsétek, hogy marhára édesek voltatok! - fonta össze a karjait maga előtt a főnököm és tettetett komolysággal visszazavart minket az italokhoz.
- Köszönöm a táncot. - magamhoz húztam, régóta nem éreztem ilyen jól magam mint ezen az estén vele. Minden itt töltött nap monoton volt, de ő színt vitt a hétköznapjaimban egyetlen mosolyával. Feltenném a kérdést mindenkihez, lehetséges egy nap alatt beleszeretni a másikba?
Az órára pillantottam, majd lekaptam magamról a munka köpenyem és a pultra helyeztem.
- Mára ennyi volt nekem! - támaszkodtam meg az asztalon és Kyle - ra emeltem a tekintetemet.
- Hazakísérlek. - húzta le a pohár alján lévő maradék martinit. Elkapta a kezem és végig vonszolt a tömegen egyenesen a part üres részéhez.
- Ekkora tömeg már évek óta nem volt. - mutattam a hátam mögé a több száz félig, vagy teljes egészében ittas emberre.
- Hallottam a balesetről. Amiatt nem voltak ugye? - terítette a hátamra a pulóverét. Ezek szerint észrevette, hogy fázom. A tengertől távolodva egyre hűvösebb lett. Lehetett érezni, hogy a nyár utolsó napjait élvezhetjük. Hamarosan beköszönt az ősz és kezd kihalni a nyár végével a part.
- Leginkább amiatt nem, ahogy mondod. Nehéz volt mindenki számára átvészelni a világbajnok szörfös hirtelen halálát. Azzal a hullámmal rekordot tudott volna dönteni. Matt még azóta sem tért magához.
- Matt az a srác aki helyett ma beálltam? - elővette a mobilját és készített rólam egy pillanatképet. Nem szeretem, ha valaki fényképez, de neki még ezt is elnéztem. Valami az első perctől fogva vonz hozzá, nem hagy nyugodni egy érzés vele kapcsolatban. Lehetetlen beleszeretni valakibe egy nap alatt, vagyis ekkor még azt hittem.
- Igen, ő az. Sosem lesz lelkiekben rendben. El akarta jegyezni, de a hullámok közeb szóltak. Gwendolyn emlékére újítják fel a világító tornyot.
- Mondta a bácsikám, hogy az ő nevét fogja viselni a torony. Azt ígérték, hogy még ezen a nyáron elkészül. - tette zsebre a kezét, majd megállt.
- Itt is lennénk, megsúgom, hogy már kész van a torony. Egy viharosabb napot várnak, hogy igazán nagyok legyenek a hullámok, és akkor fel fogják avatni.
- Ez igazán jó hír! Akkor lesz szerencsém még látni.
- Elmész valahova? - nyújtottam át a pulóverét, már nem volt rá szükségem ugyanis a házunk előtt álltunk.
- Jelentkeztem egy Kaliforniai egyetemre, de nem sok esélyt látok arra, hogy felvesznek. Már rég jönnie kellett volna a megerősítésnek, de egy e - mail - t sem kaptam még.
- Na aggódj! Írni fognak, mihamarabb! Köszönöm az estét és a táncot, még egyszer. - egy lágy puszit leheltem az arcára.
- Már mész is be? - szaggatottan vette a levegő, kicsit megleptem ezzel a lágy puszival. Igazából magamat is megleptem vele, de nem bánta meg.
- Muszáj, anya már biztosan hazavár. - simítottam a fülem mögé egy kósza tincset.
- Kérek még tíz percet, hogy elmondjam miért éri meg, hogy még lássuk egymást. - túrt a hajába, majd ajkát beharapva rám pillantott.
- Majd holnap elmondod! - gyorsan még loptam tőle egy puszit, majd besiettem az ajtón.
Becsukva magam után, hátamat az ajtónak nyomva csúsztam le a földre.
- Láttam ám mindent! - dobta le a magazint a kanapéra anya, majd nevetve felsétált az emeletre. - Ne maradj fent sokáig!
Letusoltam és az ágyba vetettem magam. Rögtön el is nyomott az álom.
Prológus
Sziasztok! Fontos dolog!! Ezt a történetet ajándékba írom a legjobb barátnőmnek karácsonyra!
Ha ezt olvasod akkor valószínűleg már otthon vagy. Kapaszkodj meg csajszi, mert ez most csak neked szól! Szeretlek! ❤️🔒
A forró homokban lépkedtem a tengerparti bárhoz, ahol már negyedik nyár óta dolgoztam. Tikkasztó hőség volt, alig néhány ember volt a parton. A sirályok hangja csengett a fülemben. A Sunset elé érve megpillantottam a főnökömet - Becca - t - harmincas évei elején járó, magas, vékony, szőkés barna hajú nő - aki épp a limonádét készítette elő.
- Szokás szerint tíz perc késéssel, de Rose Donovan befutott! - nevetett, majd hozzám vágott egy törlőruhát. A pultot kezdtem el letörölni, majd ezt követően Matt - hez - a munkatársamhoz - siettem, aki az égősorokkal bajlódott.
- Látom rád fér egy kis segítség. - mutattam az össze - vissza gubancolt égőkre.
- Kicsit sietősebben! Estére mindennek készen kell állnia a rázós tízesre! - pörgetett fel minket Phil - Becca férje. Minden évben ez megy, ha már csak tíz nap van a nyárból minden nap fergeteges tengerparti bulit csapnak. Ezzel búcsúznak el a télre a Sunset - től. Húzós tíz nap lesz abban biztos vagyok, 0-24-ben talpon kell lenni. Nincs megállás.
- Várod már az estét? - erősítette fel a bár gerendáira a csillag alakú égősort.
- Hát, hogy őszinte legyek Matt nem igazán. Mindig eldurvul valami és lőttek a bulis hangulatnak. - ekkor gondoltam át, hogy mit is mondtam.
- Nekem mondod.. - a számhoz kaptam a kezem, az égőket a földre ejtve.
- Matt..én nem úgy értettem. Tudom, hogy ez mennyire nehéz neked. - kaptam az égők után, majd átadtam Phil - nek, hogy be tudja dugni a konvektorba.
- Most ő is itt lehetne. Imádta ezt csinálni. - mondta, ezután lemászott a létráról és a raktárba vette az irányt. Oldalra pillantottam, tekintetem egy álló szörfdeszkába ütközött. Közelebb sétáltam hozzá egy Hawaii virágfüzérrel. Jobban szemügyre vettem 'Gwendolyn Padalecki ~ a hullám gyermeke'. Előtörtek a régi emlékek. Gwen is a Sunset - ben dolgozott, ahol Matt és én is. A kilencedik napon egy óriási hullámot akart meglovagolni napnyugta után. A parton tomboltak, a zene üvöltött. Senki nem hallotta a sikolyait. A hullámok magukkal ragadták, sosem került elő. Matt a tizedik napon akarta megkérni a kezét, ráakasztottam a deszkára a füzért, majd visszasiettem a többiekhez. A percek eget rengető gyorsasággal teltek. Kettőt pislogtam és már be is alkonyodott. Phil halkan mixelni kezdte a nyári zenéket, Becca a nassolni valókat készítette elő, Matt a Jeep - ben kapcsolta fel a fényszórót, ami a tenger közepére világított. Még mindig várja, hogy megpillanthatja Gwendolyn - t. Gyorsan átvettem egy lazább, bulizósabb szerelést és beálltam a pult mögé. Kevertem a kis csapatnak Pina Colada - t, koccintottunk az estére és Gwen emlékére.
* Jó pár órával később *
- Kér egy fekete ribizlis vodkát, extra jéggel! - ült le a pulthoz egy velem egykorú srác és a haverja. Elkészítettem a kért italt és átnyújtottam neki.
- Egészség és további jó szórakozást! - akasztottam a nyakukba egy - egy füzért.
- Meghívhatlak egy italra? - hajolt át a pulton a macsó idegen.
- Egyedül nem iszom. - nevettem, ezután kitöltöttem két feles rumot.
- A rázós tízesre és arra, hogy gyönyörű szemeid vannak! - emelte a magasba a poharát, majd koccintásra invitált. A számhoz emeltem a tömény italt, majd egy húzóra le is nyeltem.
- Rose, hol van Matt? - kiabált át a pulton Becca.
- Negyed tizenegy óta nem láttam.
- Fasza, kéne még valaki a pultba! - rápillantott a mellette álló srácra, kivel az imént küldtem le egy rövidet. - Tudsz italt tölteni?
- Általában inni szoktam, de az sem jelenthet nagy problémát. - húzta széles vigyorra az arcát.
- Remek, fel vagy véve! - dobta a vállára a törlőruhát, ezt követően a pult mögé lökdöste.
- Rose Donovan. - nyújtottam felé a kezem.
- Kyle Ford. - ragadta meg a felé nyújtott kezet és finomat megrázta azt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)