Boldogan, csalódottan, félig megtörve sétáltam a Sunset felé, kéz a kézben Kyle - al. Zoe és Zack előttünk sétáltak, úgy tűnik, hogy sikerült egymásra találniuk végre. A tömegbe érve utat törtünk magunknak és Matt mellé álltunk. Ma avatják fel a világítótornyot. Mintha a mai nap hangulata nem lenne enélkül is eléggé nyomasztó. A közönségnek nevezett tömeg elcsendesedett, Matt lépett a szabadon hagyott pódiumra egyenesen a mikrofon elé.
- Köszöntöm mindenkit ezen a, hogy is fogalmazzak..zavaros estén! Matt Clifford vagyok és azért állok most emberek száza előtt, hogy végső búcsút vegyek a barátnőmtől, aki ezen a napon egy éve, hogy eltűnt a hullámok között. Egy gyönyörű és értékes lányt veszett el a világ azon a szomorú és szívbemarkoló estén. Mikor nem jött ki a vízből, csak a deszkáját sodorta a partra a víz tudtam, hogy valami történt. Baljós hangulat lett úrrá mindenkit nem sok idő múlva rettentő nagy káosz vette kezdetét. Több tíz vagy akár húsz ember ki a víznek rohadt és keresni kezdte őt, amíg nem érkezett meg a vízi és szárazföldi rendőrség. Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek aki ebben a nehéz időszakomban is mellettem volt. Nem utolsó sorban, köszönök neked mindent édes! - jelnett a jelzőpisztollyal a toronyban lévő embereknek, hogy fel lehet kapcsolni a fényeket. A kör alakú fénysugár közepén egy G betű rajzolódott ki. Gyönyörű volt. Ez egy gyönyörű befejezés Gwendolyn Padalecki számára. Nagyon fáj, hogy most nem lehet velünk.
A megemlékezésnek vége lett, a mai napot Gwendolyn - nak szenteltük. Ez az ő napja.
A pult mögé sétáltam és folytattam azt, amit tegnap este abbahagytam. Kyle nem jött velem, a sok ember között valahogy szétvált az utunk. Utolsó előtti napunk együtt és inkább szórakozik minthogy velem legyen. Nincs baj, mindenki máshogy dolgozza fel a veszteségeket. Ha neki ez egyáltalán jelentett valamit.
- Minden rendben van? - ült fel a pultra Zoe, majd rám szegezte a tekintetét.
- Persze. - adtam rá a legegyszerűbb, mégsem őszinte választ.
- Rose Donovan, mégis ki akarsz átverni? - tette csípőre a kezét. - Úgy ismerlek már mint a tenyerem. Ki vele mi nyomja a szíved?
- Kyle, az, hogy most sincs velem. Alig 48 óránk maradt. Fáj, hogy el fogom veszíteni.
Nem mondott semmit csak intett Phil - nek, aki Lady Gaga - The Edge Of Glory című zenéjét kezdte el mixelgetni. Leugrott a pultról, megölelt majd eltűnt az emberek között.
- Szia! Egy fekete ribizlis vodkát szeretnék, extra jéggel. - halottam a hátam mögül egy ismerős hang csengését. Mikor megfordultam Kyle ült a pult másik végén, felállt besétált hozzám és a nyakamba akasztotta azt a virágfüzért ami én adtam neki.
- Mit csinálsz? - fogtam meg a derekát és mélyen a szemébe néztem.
- Azt hiszem, hogy elbúcsúzom kellő képen. Benyúlt a bárszekrénybe, kivette az a romot amit azon az estén ittunk mikor először találkoztunk. Töltött két kis feles pohárral, majd átnyújtotta. Összeütöttük a poharunkat, majd egyszerre nyeltük le a tömény, folyékony fájdalom csillapítót.
Elkapta a kezem, majd maga után rántott egyenesen a rengeteg emberen át egy üres partszakaszig. Ahhoz a szakaszhoz vitt ahol az első csókunkat tudhatjuk magunk mögött.
Az egész tengerpartnak azt a szakaszát rózsaszirom és mécses borította.
- Ez gyönyörű. - mondtam mikor végre kinyithattam a szemeimet.
- Tartozom egy magyarázattal Rose. Az életem előtted unalmas és hétköznapi volt. Egy olyan személyé váltál néhány pillanat alatt, akiért bármely percben küzdenék! Nélküled egyáltalán nem lesz olyan mint veled. Veled szeretném tölteni minden percem, neked akarom adni a szeretetem. Te töltöd be az életemben a hiányt..a szeretet hiányt. A szívem még mindig és örökké a te szeretetedért kiállt. Megőrjít a tudtad, hogy mikor elmegyek mindenki veled lesz csak én nem. El kell fogadnom, hogy te sosem lehetsz teljesen az enyém. Szeretlek Rose Donovan! - mondta, ezt követően megragadta a derekam, magához húzott és olyan szenvedéllyel csókolt, mint még soha. A csók után a telefonján megkereste a megfelelő zenét, ami James Morris - Broken Strings volt. Átkarolta a derekam, lassúzni kezdtünk. Végig a szemembe nézett, egy percre se máshová. A zene után az utolsó állomás a kocsija volt. A hátsó ülés tele volt párnéval és takaróval, rózsaszirom mindenhol, égők sokasága díszítette az autót. Lassan csókolgatni kezdte a nyakam, majd felültetetett a platóra.
- Akarod? - kérdezte lét csók között.
- Mindennél jobban. - mondtam, majd a felsőjét kezdtem el levenni róla. Ami ezután történt mindenkinek a fantáziájára bízom. A lényeg, hogy megtörtént. Lefeküdtünk, a legszebb lezárás amit el tudnék képzelni. Szerelemből szeretkeztünk és nem csupán vágyból.
* Reggel *
Gyomor görccsel ébredtem. Tudtam, hogy ma reggel fog elmenni. Kiszálltam a kocsiból, már mindenki ott állt és várta, hogy én is felébredjek.
- Jó reggelt! - adott egy csókot Kyle.
- Már akinek jó. - csókoltam vissza. Az utolsó reggeli csókomat kaptam tőle. Megvártunk, hogy mindenki összeszedje, hogy mit ad búcsúajándék ként Kyle - nak.
- Sok sikert kívánunk a továbbiakhoz. Számodra mindig nyitva lesz a Sunset! - nyújtottak át neki egy üveg vodkát Becca - ék. Megölelte őket, bár engem ölelne egyfolytában. Zoe és Zack egy futball labdát adtak és egy szörfdeszkát.
- Köszönöm a csodálatos tíz napot Kyle Ford. Megkaptam a szívem és ezt a rózsát. Örökké élni fog, ahogy én is, mert te tettél halhatatlanná. - nyújtottam át a kiszárított rózsát, majd megcsókoltam és a kocsihoz vezettem.
- Soha nem foglak elfelejteni. Szeretlek Rose! - beszállt a kocsiba az ablakon keresztül adtam neki még egy utolsó csókot. Kilőtt az autóval a partról egyenesen a főútra, majd elhajtott. Azt hiszem, hogy itt a vége.
Zoe - val kézen fogva sétáltunk vissza a Sunset - hez, hogy lenyomjuk az utolsó napot is.
* Este *
Felkapcsoltam a fényeket, beálltam a pult mögé és éreztem, hogy jönnek a monoton napok. Az első vendéget szolgáltam ki éppen mikor megszólalt a telefonom.
- Ne haragudj ezt muszáj lesz felvennem! - álltam egy kicsit félre mikor Kyle nevét fedeztem fel a képernyőm. Jobbra húztam, majd a fülemhez emeltem a mobilom.
- Rose Donovan! Kérek még tíz percet a nyárból! - mondta minek hatására egyszerre nevettem és sírtam.
Elrabolta a szívem, megtanított szeretni és boldognak lenni. Megmutatta, hogy milyen vagyok valójában, hogy ki vagyok valójában. Örömet okozott, menedéket adott és biztonságot. Ezt mind tíz nap alatt tette. Kyle Ford! Én is kérek még tíz percet a nyárból!
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése