Negyedik rész

Barát az aki akkor is velünk van, mikor ez egész világ ellenünk fordul. 

A küszöböt átlépve ott folytattuk, ahol a legutóbb abbahagytuk. Felsétáltunk a szobámba, majd az ágyra ültünk, nassolni és iszogatni kezdtünk. Már hajnali négy is elmúlt, de pont nem érdekelt, mert végre itt van és csak ez számít. Ő számít és..Kyle, aki el fog menni hamarosan. Túl kevés időt kaptam vele, ez olyan mintha meghalna. Talán sosem látom újra többé, de ha mégis minden más lesz. Legkésőbb is öt év múlva végez Kaliforniában, ott megismerkedik egy nagyszerű lánnyal és így lesz az örökkéből soha meg nem történt. Elhessegetettem a rossz gondolataim és próbáltam a Kanadából hazatért barátnőmre figyelni. 
- Első sorban Rose szeretném megköszönni, hogy mindig mellettem vagy és kihagyás után is ugyan ott és ugyan úgy folytatunk mindent mi a történtek előtt. Tudom, hogy hülye voltam Nola - nel kapcsolatban. Félreismertem és nem kellett volna elmenne vele Kanadába. Szerettem őt, úgy istenigazából szerettem mint még soha senkit. Időre volt szükségem, rossz döntéseket hoztam, bántottam azokat akik mindig mellettem voltak és törődtek velem. Ha tudnám mindent elölről kezdenék és máshogy csinálnék nagyon sok mindent. De ez már megtörtént és szeretnék köszönetet mondani, hogy azok után is a legjobb barátnőm maradtál. Fogadott nővérem vagy és a legfontosabb emberek közé tartozol. Nagyon szeretlek! - mondta el egy szuflával az egészet, majd a nyakamba borul és ölelni kezdett. Hiányzott már ez, sosem mondjuk Zoe - val, hogy szeretjük egymást, de mindig éreztetjük a másikkal. Különleges kapcsolat a miénk. 
- Én is szeretlek, Zoe! - öleltem vissza. 
- Mesélj mi történt amíg nem voltam képben? - bökött oldalba, majd aprókat kuncogott. Belekezdtem a szívszaggató történetbe, miszerint alig száznegyvennégy órám van hátra..azt hiszem életem szerelmével. Átbeszéltünk mindent, elterveztük, hogy holnap a mi partszakaszunkon gyújtunk tábortüzet és elbúcsúztatjuk egy kicsit előbb Kyle - t és meghívjuk Zack - et is, hogy Zoe újra felidézze a vele töltött pillanatokat. Zack és Kyle már régebb óta ismerik egymást a futball csapatnak köszönhetően. Hát nem tudom, hogy én köszönjek - e bármit is a futballnak. Elszakítja tőlem azt az embert aki bearanyozta a napjaimat. Színt hozott az életembe mikor megjelent a pultnál. Megmentett és egyben a mélybe sodort. Mély és szívszorító gondolatmenetemet Zoe szuszogása szakította félbe. Ledőltem az ágyra, majd alig néhány pillanat alatt már az álmaim világában jártam. 

* Másnap délután *

Reggel és délelőtt egész végig csak feküdtünk és filmeket néztünk. Tartottunk egy üdv itthon Zoe csajos napot, este ugyanis a műszakom előtt bulizunk egy kicsit. Segít a mai nap Zoe is a melóban és, ha jól értettem Zack gondolatmenetét akkor ő is beugrik és tartja velünk a frontot. Összeszedtünk minden szükséges dolgot, nasit, pia, takaró és még ezer meg egy apróságot. 
- Készen állsz, hogy újra találkozz Zack - el? - húztam össze a hátizsákom cipzárját, ami nem a legegyszerűbb feladat volt ugyanis tele volt mindennel. 
- Nem vagyok benne biztos, hogy készen állok - e. Mindenféle magyarázat nélkül itt hagytam, ahogy téged is és még sok más embert. Nem vagyok erre büszke, lehet a történtek után látni sem akar majd. Meglát és inkább egyedül issza meg a fél karton sört, minthogy egy légtérben legyen velem. - darálta a szavakat megállás nélkül. Mindig sokat tudott beszélni, látom ez nem változott semmit. 
-Nyugodj meg! Még mindig szeret téged, az volt a terve, hogy jövő szemeszterben meglátogat téged. - tettem a kezem a vállára és a szemébe nézve tagolni kezdtem a szavakat, hátha meg tudom nyugtatni.
- Tényleg? - nézett rám kétségbeesetten mint egy árva kiskutya.
- Úgy van ahogy mondom. - öletem meg, majd ajtót nyitottam és betessékeltem a túloldalt álló fiúkat. A találkozás jobban sikerült mint, ahogy azt elsőre gondoltam volna. Zoe nagyon jól kijött Kyle - val, aminek felettébb örültem. Mondjuk nagy jelentősége úgy sincs, hisz már alig pár nap választ el mindent attól amitől egyenesen rettegek. Félek, hogy el fog felejteni és félek attól, hogy én nem leszek képes rá. 
- Min gondolkozol? - ült le mellém a kanapéra. 
- Rajtad. - feleltem neme egyszerűséggel. Ezen nincs mit szépíteni, minden percben rá gondolok. 
- Azon belül? - egy percre sem néztünk a másikra, mind a ketten Zack - et és Zoe - t figyeltük. 
- Azon, hogy alig néhány napot töltöttem veled, ami szinte egyenlő a nullával és mégis úgy érzem, hogy az egész életemet leéltem ezalatt a néhány fantasztikus nap alatt. 
- Sajnálom. - mondta, majd megfogta a kezem és magához húzott.
Egy szó sem jött ki a torkomon, egy hang sem nemhogy egy szó. Valahol jól leszek, ha ennek vége lesz? Mikor lehetek végre önfeledtül boldog úgy, hogy közben nem kell azon agyalmon, hogy mi lesz akkor, ha minden jónak vége szakad? Miért nem tud kegyesebb lenni velem az élet? Miért kell hónapokat szenvednem néhány nap boldogságért? 
A gondolatok összevissza cikáztak a fejemben. Nem engedtem, hogy ezúttal a könnyeim győzzenek. Vettem egy mély levegőt, majd felvettem a minden rendben arcomat. Ebben a pillanatban, a karjai fogságában igen is minden rendben volt. Legyőzhetetlen voltam, sebezhetetlen. Örökké érezni akarom ezt a biztonságot, de nem lehet..

* A parton *

Az egész este fergetegesen jól telt. Zack egy igencsak megindító beszédbe foglalta azt, hogy mennyi mindent jelent számára azt, hogy most így együtt vagyunk. Majdnem olyan volt mint régen. Sok sikert kívántak Kyle - nak, én néma csendben álltam. Egész végig a könnyeimmel küszködtem.  Nem adtam nekik utat és ez jobban fájt mint bármi más. Tele voltam fájdalommal és gyásszal. Úgy éreztem sosem leszek igazán jól, soha a büdös életben nem fogok úgy szeretni valakit mint őt. Érthetetlen számomra, hogy hogyan estem bele egy nap alatt, de megtörtént. Létezik szerelem első látásra, csak nem olyan szép és varázslatos a vége, ahogy azt mondani szokták. 
- Koccintsunk arra, hogy ennél minden csak jobb lehet! - emelte a magasba a poharát Zack. Mindenki követte a példáját. 
- Koccintsunk még arra, hogy nemsoká mehetünk melózni! - töltötte újra nevetve a poharakat Zoe. Nem is ő lenne. 
- Szeretnék még erre a csodálatos lányra koccintani, aki megváltoztatta az életem. Ezt Rose - ra! - tolta az ég felé a poharát Kyle.
- Rose - ra, mert egy nagyszerű barátnő! - emelte fel a poharat Zoe is.
- Rose - ra, aki minden után kibaszott erős maradt! - folytatta Zack is. 
- Ezt rátok, hogy megmentettétek az életem! Srácok szeretlek titeket! - tartottam fel én is, majd leküldtem a pohárban lévő szeszt. 
Összepakoltunk és indultunk az alig néhány száz méterre lévő Sunset felé.