Első rész

Remélem eddig tetszik az amit olvasol. Nagyon büszke vagyok rád és ezt soha ne felejtsd el! Millió puszi Rina, kezd izgalmassá válni már. Szeretlek! 🔒❤️

Már órák óta ki sem mozdultunk a pult mögül. Rettentően sok mindent megtudtam Kyle - ról. Magas, világos barna hajú, gesztenye barna szemű macsóról van szó. Akinek a seggfej kinézet csak a látszat. Sikerült elérnie, hogy élvezzem az este minden egyes percét, még a pult mögött is. 
- Úr Isten! Imádom ezt a zenét! - csaptam az asztalra mikor megszólalt Lady Gaga - The Edge Of Glory című zenéje. 
- Akkor mire várunk! Egy zenét simán megérdemlünk! - megragadta a kezem és mielőtt reagálni tudtam volna a tömegbe vonszolt. 
- Becca ki fog nyírni, ha megtudja, hogy otthagytuk az üzletet! - közelebb hajoltam a füléhez, hogy biztosan hallja.
- Ha Becca azért kinyír, hogy egy gyönyörű és értékes lányt megtáncoltatok a kedvenc zenéjére, akkor állok elébe. - mosolygott a szemembe, a gesztenye barna íriszében teljesen elvesztem. - Most pedig sok a duma, tekerd a csípőd Rose! - kiáltotta, majd felkapott és megforgatott. Az egész zenét, és be kell, hogy valljam még vagy ötöt végig ugráltunk, mire visszamentünk a pultba. 
- Ezer a szerencsétek, hogy marhára édesek voltatok! - fonta össze a karjait maga előtt a főnököm és tettetett komolysággal visszazavart minket az italokhoz. 
- Köszönöm a táncot. - magamhoz húztam, régóta nem éreztem ilyen jól magam mint ezen az estén vele. Minden itt töltött nap monoton volt, de ő színt vitt a hétköznapjaimban egyetlen mosolyával. Feltenném a kérdést mindenkihez, lehetséges egy nap alatt beleszeretni a másikba? 
Az órára pillantottam, majd lekaptam magamról a munka köpenyem és a pultra helyeztem. 
- Mára ennyi volt nekem! - támaszkodtam meg az asztalon és Kyle - ra emeltem a tekintetemet. 
- Hazakísérlek. - húzta le a pohár alján lévő maradék martinit. Elkapta a kezem és végig vonszolt a tömegen egyenesen a part üres részéhez. 
- Ekkora tömeg már évek óta nem volt. - mutattam a hátam mögé a több száz félig, vagy teljes egészében ittas emberre.
- Hallottam a balesetről. Amiatt nem voltak ugye? - terítette a hátamra a pulóverét. Ezek szerint észrevette, hogy fázom. A tengertől távolodva egyre hűvösebb lett. Lehetett érezni, hogy a nyár utolsó napjait élvezhetjük. Hamarosan beköszönt az ősz és kezd kihalni a nyár végével a part. 
- Leginkább amiatt nem, ahogy mondod. Nehéz volt mindenki számára átvészelni a világbajnok szörfös hirtelen halálát. Azzal a hullámmal rekordot tudott volna dönteni. Matt még azóta sem tért magához.
- Matt az a srác aki helyett ma beálltam? - elővette a mobilját és készített rólam egy pillanatképet. Nem szeretem, ha valaki fényképez, de neki még ezt is elnéztem. Valami az első perctől fogva vonz hozzá, nem hagy nyugodni egy érzés vele kapcsolatban. Lehetetlen beleszeretni valakibe egy nap alatt, vagyis ekkor még azt hittem. 
- Igen, ő az. Sosem lesz lelkiekben rendben. El akarta jegyezni, de a hullámok közeb szóltak. Gwendolyn emlékére újítják fel a világító tornyot. 
- Mondta a bácsikám, hogy az ő nevét fogja viselni a torony. Azt ígérték, hogy még ezen a nyáron elkészül. - tette zsebre a kezét, majd megállt.
- Itt is lennénk, megsúgom, hogy már kész van a torony. Egy viharosabb napot várnak, hogy igazán nagyok legyenek a hullámok, és akkor fel fogják avatni. 
- Ez igazán jó hír! Akkor lesz szerencsém még látni. 
- Elmész valahova? - nyújtottam át a pulóverét, már nem volt rá szükségem ugyanis a házunk előtt álltunk. 
- Jelentkeztem egy Kaliforniai egyetemre, de nem sok esélyt látok arra, hogy felvesznek. Már rég jönnie kellett volna a megerősítésnek, de egy e - mail - t sem kaptam még.
- Na aggódj! Írni fognak, mihamarabb! Köszönöm az estét és a táncot, még egyszer. - egy lágy puszit leheltem az arcára. 
- Már mész is be? - szaggatottan vette a levegő, kicsit megleptem ezzel a lágy puszival. Igazából magamat is megleptem vele, de nem bánta meg. 
- Muszáj, anya már biztosan hazavár. - simítottam a fülem mögé egy kósza tincset. 
- Kérek még tíz percet, hogy elmondjam miért éri meg, hogy még lássuk egymást. - túrt a hajába, majd ajkát beharapva rám pillantott.
- Majd holnap elmondod! - gyorsan még loptam tőle egy puszit, majd besiettem az ajtón. 
Becsukva magam után, hátamat az ajtónak nyomva csúsztam le a földre. 
- Láttam ám mindent! - dobta le a magazint a kanapéra anya, majd nevetve felsétált az emeletre. - Ne maradj fent sokáig! 
Letusoltam és az ágyba vetettem magam. Rögtön el is nyomott az álom.