Harmadik rész

A jó barát garantálja, hogy ki fog hozni a börtönből, de az igazi ott fog ülni melletted.

Miután sikerült elrángatnunk Matt - et a dühös idegentől kétségbeesetten kapott a nyakához. Most jött rá, hogy elragadta a nyakláncát és vele együtt a gyűrűt is. Idegesen rohant a kocsijához, beszállt és kihajtott a főútra. Eltűnt a tengerpartról, amit őszintén szólva nem is bántam. Nem kéne tovább itt dolgoznia, így sosem lesz képes továbblépni. Minden nap előtörnek benne az emlékek, ami a továbblépést és a némi felejtést enyhén szólva kibaszottul megnehezíti. Erre rákontráz az is, hogy a parton találkoztak először. Kyle próbált megnyugtatni, forrtam az idegtől, hogy megint ezt csinálja. Illuminált állapotban szállt be az autóba és hajtott el. Csak álltam és végignéztem, hogy a barátom ittasan készül vezetni az járművet, ami felett már egyszer elvesztette az uralmat. A hajamat túrva járkáltam fel s alá, közben próbáltam kiszolgálni néhány vásárlót. Kyle feszülten méregetett, most valahogy az ő jelenléte sem segít csillapítani a bennem lévő düht. 
- Rose? - csapta meg a fülem Becca hangja. 
- Itt vagyunk! - intettem neki mikor megláttam. 
- A következő a helyzet! Valaki - magára mutogatott - kihívta a zsarukat így nemsoká véget ér ez az őrület. Azt javaslom, hogy még most lépjetek le. Holnap ugyan úgy találkozunk! - simogatta meg a karom, majd próbált az egyenruhások érkezése előtt eltüntetni minket, nehogy valami bajunk legyen belőle. Elvégre Kyle is benne volt az összetűzésben, mikor megmentette Matt seggét. 
Gyorsan összeszedtük a cuccainkat, majd a part azon részére mentünk, amit nem sok ember ismer. Tavaly nyári estét ott töltöttünk, Zoe a legjobb barátnőm, Gwen, Zack, Matt és én. Imádtam a mi kis csapatunkat, minden nap gondolok a közös emlékekre. Nagyon hiányoznak nekem a közös együtt töltött idők. Zoe és Zack az eset után leléptek, hogy új életet kezdjenek, Matt és én itt ragadtunk. Mindenki le akar lépni a városból, bejutni nagyon egyszerű, de kitörni annál nehezebb. Van akinek sikerült és vannak azok az emberek, köztük én is akiknek a másik véglet jutott. 
- Gyere, mutatok valamit! - elkaptam Kyle kezét, majd magam után húztam, hogy megmutassam neki a mi partszakaszunkat. Futni kezdtünk a homokban addig amíg el nem értünk a célig. Mikor odaértünk a szája tátva maradt. Az egész eget be lehetett látni, tele volt az egész gyönyörűen ragyogó csillagokkal. 
- Ez majdnem olyan gyönyörű mint te. - ült le a homokba mellém. 
- Megmentetted az életem Kyle Ford! - hanyatt vágtam magam és úgy kezdtem el vizslatni a csillagokat. Követte a példámat, ledőlt mellém és az eget kémlelte. 
- Tudod miért adtam ma neked rózsát? - fordította felém a fejét, én is ezt tettem.
- Nem. Miért pont rózsát? - nyeltem egy nagyot. - Az a szerelmesek jelképe. 
- Azért adtam ma rózsát neked,  mert rád emlékeztet. Ha elhervad ki tudod szárítani és ezzel halhatatlanná teszed, örökké élni fog. Úgy érzem nekem te vagy az örökké Rose Donovan. 
Közelebb hajolt hozzám, ajkát az enyémhez nyomta. Kezével a nyakamat kezdte el simogatni, megfogtam az arcát és úgy csókoltam tovább. El sem hiszem, hogy történik velem. Pont velem és egy ilyen fantasztikus sráccal mint Kyle. Visszacsókoltam újra és újra, hosszú percekig eljátszottuk ezt. Hol ő csókolt meg, hol én őt. Boldog voltam, felettébb boldog. Belém hasított a felismerés, sosem lehetek boldog. Mindjárt történik valami ami újra tönkreteszi az egész életemet. Mihelyst ez a gondolat végig futott a fejemen be is következett az a rossz dolog, ami egyben jó is.
- Felvettek a Berkeley - re. - ült fel, majd egy bottal rajzolni kezdett a homok vizes részébe. - A nyár végével Kaliforniába költözöm. - kínos csend követte a mondanivalója végét.
- Kyle..gratulálok! - öletem át a. - Mi lesz velünk? Hol marad a mi örökkénk? - hajtottam le a fejem. Eléggé mellkason vágtak a szavai. Ennél jobban már egy ideje semmi nem fáj. Alig néhány napom maradt vele..beleszerettem. Szerelem volt első látásra, olyan szerelem amit ezidáig még sosem éreztem. Szerelem ami felszabadít, olyan érzés ami előtérbe helyezi az érzelmeket és nem a testi vágyakat. Olyan szerelem amit mindig is érezni fogok. 
- Úgy tűnik csupán a mi örökkénk tíz napig tart. - fogta meg a kezem, majd rászorított. 
- Állati nagy szívás. - töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról. 
- Ha hamarabb jövök talán.. - nem hagytam, hogy befejezze. 
- Nincs semmi ha! Nem fogok arról beszélni, hogy mennyire jó lenne, hogyha hamarabb találkozunk. Ez így tökéletes, erre örökké emlékezni fogok. Nem hittem, hogy néhány nap alatt képes leszek beleszeretni valakibe. Nem így akarom tölteni a hátralévő közös napjainkat. Ha már csak ennyi jutott nekünk akkor élvezzük ki. - törtem ki hangosan, még folytatni akartam a nagy okos monológom, de Kyle szája meg akadályozott benne. 
- Hazaviszlek. - húzott magával a kocsihoz. Az út csendben telt, élveztük egymás közelségét. Nem akarom, hogy elmenjen, de nem lehetek önző. Ez a nagy álma és én nem akarom megakadályozni benne. Az utca sarkán kértem, hogy tegyen ki. Szükségem volt egy kis sétára, hogy kiszellőztessem a fejem. A házunk elé érve megpillantottam egy sötét alakot a tornácot ülni. Közelebb érve már tudtam, hogy ki ő. 
Rohanni kezdtem felé, majd mikor elértem a nyakába ugrottam. 
- Zoe! - szorítottam a nyakát ahogy csak tudtam. Miután elengedtem felmutatott egy üveg cherryt és egy zacskó chipset. 
- Azt hiszem van mit behoznunk! - karolta át a nyakam, majd a házba indultunk.